Statgalamb

(and where it got us)

A héten kialakult a Bajnokok Ligája legjobb négy csapatának mezőnye, mely a címvédő kiesése ellenére különösebb meglepetést nem hozott magával, sőt az európai klub-futball olyan mértékű egyenlőtlenségéről árulkodik, amilyenre még korábban soha nem volt példa nem csak Európában, de egyetlen kontinensen sem. Az UEFA BL-jének elődöntőjébe ugyanis az elmúlt 5 évben mindössze négy ország (Spanyolország, Németország, Anglia, Olaszország) csapatai jutottak be, de egyébként csak egyetlen kivétel (Lyon, 2009/10) akad akkor is, ha tíz éves periódusra szélesítjük visszatekintésünket.

Mindeközben a legjobb klubcsapatok versengésében az elmúlt öt kiírásban 9 ország is képviseltethette magát Afrikában és Ázsiában, 8 a dél-amerikai Libertadores-kupában (noha csak 11 ország csapatai vesznek részt a kupasorozatban) és 7 az óceániai BL-ben. A földrajzilag és gazdaságilag kirívóan eltérő adottságokkal rendelkező országokat magába tömörítő Concacaf-régió legrangosabb klubversenyében ugyan szintén csak 4 szövetség csapatai jutottak be az elődöntőkbe az elmúlt öt szezonban, azonban lényegesen szélesebb az érintett egyesületek köre. Míg az európai BL-ben ugyanis a 20 elődöntős helyen csupán 8 klub osztozott a négy országból, addig a Concacaf-BL-ben csak Mexikóból 9 különböző egyesület, összesen pedig 14. Mindezt egyébként úgy, hogy csak az Afrikai Labdarúgó Szövetség rendelkezik több tagországgal (56), mint az UEFA (54), ebből pedig az is következik, hogy az európai országok 93%-a számára csak nagyon távoli álomvilág a BL elődöntője.

Az alábbiakban ezt a jelenséget igyekszünk még egy kicsit körbejárni illetve valamelyest azt vesézgetni, mennyire tekinthető ez természetes fejlődési iránynak, illetve mennyire vezethető vissza a folyamat az UEFA különböző intézkedéseire.

Ma kezdetét veszi az új Bajnokok Ligája-sorozat csoportköre, majd csütörtökön az Európa Ligáé is, melyek a pénzügyek terén is jelentős változásokat hoznak, érdemes hát talán a tavalyi próbálkozásunkhoz hasonlón ebben is elmélyedni kicsit.

A 2015 és 2018 közötti időszakra a BL összdíjazása a korábbi 1001,9 millió euróról 1257 millióra emelkedik(ebből 50 millió kerül kiosztásra a selejtezőkben kiesett csapatok között), ami 25%-os növekedést jelent. Az EL-csapatok számára folyósított díjak ugyanakkor 233 millióról emelkednek 381-re, ami tehát egy jelentősebb, 64%-os ugrás. A két kupasorozat közötti arány alapján a második számú kupában lévő pénzek így már nem csak 23%-át teszik ki a legrangosabb sorozaténak, hanem 30%-át.

Ez a jelenség egybevág az UEFA és a klubcsapatoknak elméletileg szélesebb körét képviselő ECA általkinyilvánított alapelvvel, miszerint hivatalosan az EL jelentőségének megnövelése és a "kisebb" csapatok lehetőségeinek optimalizálása a reform célja. Ahogy azonban az európai labdarúgás irányítóitól már megszokhattuk, a közvéleménynek kommunikált hangzatos és demokratizáló szlogenek gyakran kevésbé kiegyensúlyozott szisztémákat takarnak, melyekbe egy "normális" futballrajongó már csak ritkán mélyed bele.

Mára talán nagyjából mindenki tisztában van már azzal, hogy a hatalmas üzleti hasznot hozó BL működési formája oly messze áll a demokratikustól, hogy egy merész képzettársítással akár feudalistának is nevezhetjük. Az új szezon előtt azonban talán érdemes részletesebben is áttekinteni, hogyan is szolgálja az UEFA rendszere a nagy hatalmú klubok és ligák privilegizált helyzetének fenntartását.