"A valóság csak a tapasztalatban létezik, a saját tapasztalatunkban,
és bár csak saját tapasztalat, ha elbeszéljük, történetté válik."
(Gao Xingjian: Lélek-hegy)
A kupadöntő visszavágójával az utolsó akkordjához érkezik vasárnap a kínai bajnokság (Chinese Super League, CSL) történetének legnagyobb nemzetközi visszahangot kapó szezonja. 2016 elején ugyanis a korábban már jelen blogon is vesézgetett lassú terjeszkedés után a jelentős politikai és gazdasági hátszél hatására a liga csapatai olyan komoly erődemonstrációt tartottak a nemzetközi átigazolási piacon, ami egycsapásra a CSL felé irányította számos nemzetközi sport- és híroldal érdeklődését is, ezt pedig korábban más eszközökkel vagy a viszonylagos sikerekkel nem sikerült elérni.
Túl azon, hogy az Európában is ismertebb nevek Kínába csábításával a liga színvonalát is igyekeztek emelni, a költekezés szinte leplezetlen marketingfogásnak is minősült, mely voltaképpen sikeresen vonzotta magához mind a világ, mind a hazai közönség malíciától cseppet sem mentes figyelmét. Mindeközben a startuphoz illő hangzatos programok mögött a valódi cél a kínai labdarúgás rövid távú felemelkedése helyett alighanem inkább a hazai közönségnek a hosszabb távú projektekhez szükséges megnyerése lehetett. A labdarúgóakadémiák gombamódra szaporodnak az országban, a növendékek felkutatásához és megtartásához viszont a társadalom szélesebb rétegeire van szükség. A Nielsen Sports idei felmérése szerint a lakosság érdeklődése fokozatosan növekszik a sportág iránt, és a tendenciák alapján jó esély van rá, hogy a jelenlegi ötödik helyről (a kosárlabda, az asztalitenisz, a tollaslabda és az úszás mögött) a labdarúgás feljebb lépjen a kedvencek listáján.
Mert ne legyünk naivak, azt nyilván a kínai labdarúgás irányítói is pontosan látják, hogy a kínai foci színvonala messze van a legnagyobbaktól és senki nem gondolja közülük komolyan, hogy néhány légiós leigazolásával a kínai válogatott teljesítménye egy csapásra fellendül vagy a nemzeti gárda rögtön a világ élvonalába ugrik. Sokkal inkább a megfelelő gazdasági háttér és az országban rejlő hatalmas marketingérték kiaknázása a jelenlegi cél a fokozatosabb fejlődéshez, a saját utánpótlásbázis és a saját futballidentitás kialakításához, mely nékülözhetetlen előbb Ázsia, majd a világ élmezőnyébe való felzárkózáshoz.
Ennek a folyamatnak a jelenlegi állását ebben a posztban azon kérdések mentén igyekszünk feltérképezni, hogy (1) hol tart a kínai foci az ázsiai labdarúgásban, (2) milyen változásokon ment át a liga az elmúlt szezonban, (3) milyen fajta identitás alakulhat ki mindebből és végül (4) mi lehet a vasárnapi kupadöntő jelentősége.
(a játékosok és a csapatok nevében a magyar írásmód helyett továbbra is maradunk a nemzetközi sajtóban elterjedtebb angol átírásnál)
