Statgalamb

Korábban már foglalkoztunk a török futball egyre inkább visszaszorított pozíciójával az európai hierarchiában, most azonban egy olyan esemény előtt állunk, ami egyedülálló a világ labdarúgásában, mégpedig az egyetlen interkontinentális városi derbiről van szó az Isztambul európai részén székelő Galatasaray és az ázsiai oldalhoz köthető Fenerbahçe között. Persze a Boszporusz nyugati partján több más klub is található, a Süper Lig 18 csapatos mezőnyében összesen 5 isztambuli klub szerepel, melyek közül ráadásul négy a tabella első négy helyét foglalja el, de a legkomolyabb hagyományokkal az egyaránt 19-19 bajnoki címmel büszkélkedő Galata és a Fener összecsapása rendelkezik. Nem biztos azonban, hogy a szezon végén bármelyikük kitűzheti mezére az 5 bajnoki elsőséget jelképező csillagból a negyediket, hiszen az idei szezonban a Beşiktaş is jól tartja egyelőre a lépést a két vetélytárssal. A Fener-Galata viszont az a rangadó, ami minden, a világ nagy derbijeit számba vevő listán szerepel és amelyet nemrég például a Mirror a világ legélesebb derbijének választott (egyébként az angol sportsajtóhoz méltóan erősen elnagyolt listáján).

"...egy ilyen nagy bestiával, mint a török, kockára vesse a maga securitását?"

(Zrínyi Miklós)

A török futball a harmadik évezred első éveiben még fénykorát élte, a válogatott bronzérmet szerzett a 2002-es világbajnokságon, miközben az UEFA koefficiensei alapján felállított rangsorán 2001-ben a frissen létrehozott Süper Lig a 7. helyen állt és a hagyományos top ligák első számú kihívójának tűnt. A látbányos fejlődés azonban alaposan megtorpant, a válogatott azóta egyetlen világbajnokságra sem tudta kvalifikálni magát, EB-re is csak egyszer (igaz, 2008-ban az elődöntőig jutott) és a legutóbbi FIFA-világranglistán csak a 48. helyen áll. A jelenlegi EB-selejtezősorozatban is nagyon messze látszik távolodni a huszonnégyesre kibővített mezőny, miközben belső problémák is növelik a feszültségeket: Fatih Terim szövetségi kapitánytól sokan reklamálják a beígért reformokat, a Leverkusen két játékosa, Ömer Toprak és Hakan Çalhanoğlu rendre visszautasítják a behívójukat, amióta válogatottbeli társuk, Gökhan Töre fegyvert fogott rájuk, legutóbb pedig a Fenerbahçe kapusa, Volkan Demirel nem volt hajlandó védeni a Kazahsztán elleni EB-selejtezőn, miután a Galatasaray szurkolók inzultálták a bemelegítés alatt. Mindemellett a két éve még a BL negyeddöntőjéig, tavaly a nyolcaddöntőig jutó Galatasaray a héten úgy vérzett el már a csoportkörben, hogy az utolsó forduló eredményeitől függetlenül már az EL-ben való folytatást jelentő harmadik hely megszerzésére sem maradt semmi esélye. Igaz, mindeközben az Európa Ligában a Beşiktaş és a Trabzonspor az utolsó körtől függetlenül már biztosan folytathatja majd a legjobb 32 között, azonban az eddigi koefficiensek alapján a török bajnokság újra hátrébb csúszott az UEFA ranglistáján. Érdemes talán alaposabban megvizsgálni, milyen tényezők állhatnak a fentebbi jelenségek hátterében és hogyan is áll jelenleg a török klubfutball.

2011-ben 45 ezer nő és 12 év alatti gyerek töltötte meg a Fenerbahçe stadionját, amikor egy szurkolói rendbontást követő büntetésként a szövetség zárt kapus mérkőzés helyett csak a férfiakat tiltotta ki