Az európai élbajnokságok már túl vannak tíz-tizenkét fordulón, így akár érdemes lehet szétnézni, mely játékosok nyújtottak eddig bizonyos statisztikákban kimagasló teljesítményt. Az OPTA adatok feldolgozására szakosodott oldalak mennyiségi mutatók széles tárházát teszik könnyen elérhetővé bárki számára (melyek problematikája és érdekességei ezzel együtt magukban is megérnek akár külön kitérőt), jelen posztban azonbban inkább különböző hatékonysági mutatókra fordítanánk a figyelmünket. Ezek egyébként amúgy is valamivel kevésbé függnek az egyes csapatok taktikájától, bár az is igaz, hogy kevesebb próbálkózásból könnyebben lehetséges magas hatékonyságot elérni. Így aztán az egyes kategóriákban egy minimum-érték meghatározásával szűkíthetjük a vizsgált játékosok körét, melyek közül így a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtók végezhetnek listáink élén. Ezzel együtt persze az ilyen szemezgetés is csupán játék marad, hiszen a játékosok tevékenységének egyszerre csak egyetlen, több további tényező által befolyásolt szegletére szorítkozik, melynek így nem is az összteljesítény értékelése a célja, hanem csak néhány érdekesség kiemelése. Ezeket azonban a meglévő fenntartásokkal kezelve mégiscsak hasznos információkhoz juthatunk egy-egy játékos erősségeiről.
A kapusok teljesítménye elég nagyban függ attól, mennyire hozzák nehéz helyzetbe a védőik illetve az ellenfél támadói. Amíg azonban a lövések veszélyességével nem igazán tudunk számolni, marad az egyszerű védés/lövés hányados. A képet valamicskét árnyalhatjuk, ha a whoscored.com helyett a squawka.com statisztikáira támaszkodunk, melyek a veszélytelenebb, könnyen fogott lövéseket kiszűrik a védések közül.
A fejpárbajok (két játékos ugrik fel a labdáért) nyertesei között általában a középhátvédeket találhatjuk, és nem is csak testalkatuk és nagyban erre támaszkodó feladatuk miatt, hanem azért is, mert a felívelt labdákra sokszor szemből, valamivel előnyösebb pozícióból indulhatnak. Ezzel együtt a leghatékonyabb fejpárbajozók között találhatunk középpályásokat és néhány olyan támadót is, akiknek csapata ívelt labdákra támaszkodva igyekszik kihasználni képességeit.
Szerelési kísérleteket főleg a kaputól távolabb helyezkedő játékosok kockáztatnak meg nagyobb mennyiségben, jellemzően a szélsőhátvédek és az ütköző középpályások. Ezen a területen is beleszólhat a csapat taktikája a hatékonyságba, hiszen főleg a középpályán nem is mindig cél a tiszta szerelés, hanem egy-egy taktikai szabálytalanság felvállalása akár labdaszerzésre reménytelen helyzetben is. Éppen ezért, a whoscored.com a szerelésekre vonatkozó adatai közül kiszűri a faultokkal végződő közbelépéseket és csak azokat az eseteket minősíti sikertelen szerelésnek, ahol az ellenfél játékosa továbbvezeti a labdát. Így azonban sok játékos esetében közel száz százalékos hatékonyságot kapnánk, jelen mérlegelésünknél ezért inkább a szabálytalan belépőket is a sikertelen szerelési kísérletek közé számoljuk.
A cselezési hatékonyság kérdésével viszonylag egyszerű dolgunk van, hiszen ha egy labdát birtokló játékos valamilyen módon túljút egy ellenfelén, a cselezés sikeresnek tekinthető, ha közben labdát veszít, akkor pedig sikertelennek.
A lövési hatékonyságnál újra a kapusoknál már említett problémába ütközünk, csak épp fordított előjellel. Az úgynevezett "conversion rate" azt határozza meg általában, hogy egy adott támadó lövéseinek hány százalékából született gól, azzal azonban nem számol, hogy az adott szituáció mennyire minősíthető nehéznek. A célt eltaláló lövések aránya sem feltétlen ad pontos adatot, hiszen egy a kaput éppen csak elkerülő lövés sokszor több veszélyt hordoz magában, mint egy kapus által könnyedén fogott gyenge kísérlet, így marad számunkra a mindezek tudatában fenntartásokkal kezelendő gólszerzői hatékonyság.
A teljes felhasznált adatbázis elérhető: ITT
