Statgalamb

Már az előző szezonban is jelentkeztünk novemberben és a szezon végén is az öt európai élbajnokság különböző szempontból a leghatékonyabbnak tekinthető játékosairól készült összeállítással, így most a 2016/17-es szezon harmadához közeledve is vethetünk egy pillantást az eféle statisztikákra. Az opta adatait feldolgozó különböző oldalak mindenki által egyszerűen elérhető listákat biztosítanak számos mennyiségi adatról, így emitt elsősorban inkább újra a hatékonysági mutatókra koncentrálunk. Akárcsak egy éve, most is várható persze, hogy a jelenlegi magas hatkékonysági adatok a szezon előrehaladtával és a kísérletek számának növekedésével majd természetszerűleg visszább esnek, de az ebben a szakaszban is különös jelenség, hogy a hat itt vizsgált kategóriánk közül jelenleg ötben a francia élvonal játékosai közül kerültek ki a leghatékonyabbak, ami csak részben magyarázható a bajnokság visszafogottabb tempójával, árulkodó lehet ugyanakkor, hogy a hatodik szempont szerint is egy volt Ligue 1-játékos áll az első helyen.

(az egyes statisztikákkal kapcsolatos módszertani bizonytalanságokra korábban kitértünk, most azonban csak indokolt esetben kerülnek majd említésre)

Itt lett volna egy normális poszt, de talán ez jobban is illik a klubfutball és a válogatottak világának, a proaktív és a reaktív labdarúgásnak, a hanyatló és professzionalizáló megítélésnek egymásba forduló és egymást álmodó körkörös romjaihoz.

A kontinentális tornák, világbajnokságok mérkőzésein az óvatosság dívik, hiszen

1. - a meccseken a tét hihetetlen nagy, a csapatok számára nincs javítási lehetőség,
2. - nem egy-egy városrész, város vagy akár globalizált szurkolótábor, hanem egész országok és akár azok globalizált szurkolótábora képviseletében szerepelnek a válogatottak,
3. - ezzel a tornák nézettsége és marketingértéke kiemelkedik a többi futballesemény közül, ezért lesznek az itt jól szereplő labdarúgók sokszor alaposan túlértékeltek a játékospiacon,
4. - a kapitányok nem a legmagasabb fizetésekkel rendelkező elit-edzők, így számukra egy siker jelenthet kiugrási lehetőséget, a kudarc viszont hosszú időre eláshatja őket,
5. - a válogatottaknak jóval kevesebb idejük van közösen dolgozni, mint a klubok csapatainak.

"international football is about not losing"

Blogunk egy korábbi posztjában már tettünk egy kísérletet arra, hogy levonjuk a frissen zárult szezon statisztikáinak tanulságait, így megállapítottuk, hogy az utóbbi évek leglátványosabb tendenciáiként a passzok mennyiségének növekedése és a lövések számának csökkenése volt megfigyelhető. Ezúttal annak igyekszünk utánajárni (utánaszámolni), hogy ezen tényezők mekkora szerepet játszanak a csapatok sikerességében, mégpedig az egyes statisztikai kategóriák és a megszerzett pontszám korrelációjának vizsgálatával. Két változó korrelációs együtthatója ugyanis egy 0 és 1 közötti szám formájában megmutatja nekünk, milyen erős a kapcsolat a két tényező között. Esetünkben ez az egybeesés nyilván nem lehet soha száz százalékos (vagyis 1,0), ezt aligha feltételezné bárki is, hiszen a sikerben számtalan faktor játszik közre egyszerre. Ugyanakkor az itt vizsgált néhány tényező és az eredményesség kapcsolatának erősségét feltérképezhetjük, egymáshoz viszonyíthatjuk, és a kapott koefficiensek diakronikus vizsgálata ismét lehetővé teszi tendenciák felvázolását is.

(a korreláció elméletéről részletesebben például itt: http://rs1.szif.hu/~szorenyi/elm/bioselm7.htm)

Az egyre jelentősebb üzletté váló labdarúgás világában a klubok egyre kisebb mértékben támaszkodnak a meccsbevételeikre. A Deloitte Money League legnagyobb bevételeket elkönyvelő egyesületekről évente összeállított listájával már itt is foglalkoztunk, az összeállítás pedig egyértelműen arról tanúskodik, hogy a stadionokból származó bevételek súlya az elmúlt szezonokban folyamatosan csökkent, az előző szezonban már csak 18,6%-ot tett ki szemben a 2004/05-ös 28,9%-kal. A csapatok mérkőzéseinek látogatottsága ugyanakkor közvetve biztosan befolyásolja valamelyest az egyre fontosabb tv-s bevételeket, szponzori támogatásokat és a klubok szélesebb értelemben vett brand-értékét is, így egyáltalán nem mindegy, hány szurkolót vonzanak egy-egy liga mérkőzései, illetve hogy mennyire gazdaságosak a stadionok, mekkora a lelátók kihasználtsága. A következő posztban az öt európai élbajnokság helyzetét igyekszünk kicsit körbejárni ebből a szempontból.

Az elmúlt hétvégén egyszerre ért véget az öt európai élbajnokság (leszámítva egy elhalasztott mérkőzést), így akár nekieshetünk a különböző csapatstatisztikáknak, hogy a fenti, kifejezetten pofátlan címadással megkíséreljük kivesézgetni a szezon tanulságait, egyrészt a ligák adatainak összevetésével, másrészt az eredményeknek a korábbi évekhez való viszonyításával. Nyilván a labdarúgás "uniformizálódását" senki nem vonhatja kétségbe, hiszen egy-egy bajnokság nem egy stílus mentén közösségé szerveződő csapatok csoportját jelenti, hanem a ligák természetszerűleg magukba foglalnak a klubok lehetőségei, hagyományai, esetleg filozófiái alapján különböző stratégiákat preferáló csapatokat, a "globalizált futball" jegyében pedig ezek a stratégiák nagyjából kiegyenlítik az átlagokat a ligákban.

Ugyanakkor kísérletünknek létjogosultságot adhat egyrészt az, hogy a bajnokságok közti "kisebbnek tűnő" különbségek is fontos jegyeket takarhatnak, hiszen 306 ill. 380 mérkőzés átlagairól beszélünk, miközben az adatok diakronikus összevetése akár bajnoki- és nemzetközi tendenciák feltérképezésére is alkalmas lehet, melyek ha a figyelmes szurkolóknak nem is feltétlen szolgálnak újdonsággal, meghatározásuk ez által pontosabb lehet. Ugyanakkor természetesen az is igaz, hogy az ilyen eredmények erősen részlegesek, nem terjednek ki a különböző összetevő elemekre, de a makro szintű vizsgálat alapján azért levonhatunk néhány elnagyolt következtetést.

A vizsgált statisztikák forrását a whoscored.com adatai adják, melyek az OPTA 2009 óta rögzített eredményeit teszik elérhetővé az öt élbajnokság mérkőzéseiről (mint látni fogjuk, nem mindig megbízható módon). Néhány évre visszamenően a holland és orosz (2013/14 óta), a török (2014/15 óta) vagy a brazil (2013 óta), argentin (az idei 15 forduló) bajnokik, illetve az MLS-meccsek (2013 óta) is elérhetőek, így alkalmanként ezek mutatóival is összevethetjük az előbbieket.

A szezon elején egyszer vetettünk már egy pillantást az öt európai élbajnokság leghatékonyabb játékosaira, most a ligák hajrájához közeledve talán nem haszontalan újra szétnéznünk, kik tűnnek az egyes statisztikai kategóriákban a legmagabiztosabbaknak.

Azt azonban most is hangsúlyoznunk kell, hogy az alábbi szemezgetést egyfajta játéknak kell tekintenünk, hiszen egyrészt a játékosok teljesítményének hatékonysági mutatói (akárcsak a góllövőlisták és egyéb statisztikák esetében) nagyban függnek csapatuk taktikájától és nagyon gyakran a társak vagy épp az ellenfelek teljesítményétől is, másrészt pedig a labdarúgók teljesítményének egy-egy statisztikai mutatója csak játékuk egyetlen aspektusára koncentrál, így teljes képet nem adhat. Vesézgetésünk ugyanakkor arra továbbra is jó lehet, hogy néhány részlettel gazdagítsa az összképet, így akár megalapozottabb értékelést is lehetővé tegyen.

A héten a Deloitte nevű könyvvizsgáló cég nyilvánosságra hozta legújabb kimutatását a világ legnagyobb bevételeivel rendelkező labdarúgó klubokról. A Football Money League rendszerint nem foglalkozik az egyesületek kiadásaival vagy adósságaival (a Forbes erre is kiterjedő listáját az év későbbi időszakában szokta publikálni) és talán a hivatalos adatok hitelességét is sokan megkérdőjelezhetik, több szempontból is érdemes lehet azonban a figyelemre.

• Egyrészt tudnunk kell, hogy az UEFA pénzügyi fair play rendszere ezekhez a bevételekhez viszonyítja a kiadások megengedett határát,
• másrészt a Deloitte adatainak diakroniukusabbb vizsgálata alapján kirajzolódhatnak a világ labdarúgásának hátterében meghúzódó gazdasági tendenciák.

Az európai élbajnokságok már túl vannak tíz-tizenkét fordulón, így akár érdemes lehet szétnézni, mely játékosok nyújtottak eddig bizonyos statisztikákban kimagasló teljesítményt. Az OPTA adatok feldolgozására szakosodott oldalak mennyiségi mutatók széles tárházát teszik könnyen elérhetővé bárki számára (melyek problematikája és érdekességei ezzel együtt magukban is megérnek akár külön kitérőt), jelen posztban azonbban inkább különböző hatékonysági mutatókra fordítanánk a figyelmünket. Ezek egyébként amúgy is valamivel kevésbé függnek az egyes csapatok taktikájától, bár az is igaz, hogy kevesebb próbálkózásból könnyebben lehetséges magas hatékonyságot elérni. Így aztán az egyes kategóriákban egy minimum-érték meghatározásával szűkíthetjük a vizsgált játékosok körét, melyek közül így a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtók végezhetnek listáink élén. Ezzel együtt persze az ilyen szemezgetés is csupán játék marad, hiszen a játékosok tevékenységének egyszerre csak egyetlen, több további tényező által befolyásolt szegletére szorítkozik, melynek így nem is az összteljesítény értékelése a célja, hanem csak néhány érdekesség kiemelése. Ezeket azonban a meglévő fenntartásokkal kezelve mégiscsak hasznos információkhoz juthatunk egy-egy játékos erősségeiről.