Minden út Rómába vezet,
minden vizesárok Szeszvárba torkollik
Li Akó
Alighanem az európai futballszeretők számára is jól ismert Sven-Göran Eriksson és Luis Felipe Scolari neve, ám azt talán kevesebben tudják, hogy ők ketten gyakorlatilag a Chinese Super League (CSL) 2015-ös bajnoki címéért fognak egymás ellen meccselni a Shanghai SIPG és a Guangzhou Evergrande kispadján szombaton. Ha a kínai bajnokság nem is tartozik a nemzetközileg magasan jegyzett bajnokságok közé, az alig öt évvel ezelőtti súlyos válság után az utóbbi években a csapatokba (és különösen a fentebb nevezett két csapatba) invesztált befektetések és a több helyen kiépített nevelőbázisok látványos fejlődést eredményeztek, így a CSL Ázsiában már több szempontból is a legerősebb bajnokságnak vallhatja magát. Az ország szinte megkerülhetetlen gazdasági potenciálja és piaca miatt az európai futball legnagyobb ágensei számára is elsődleges marketing-célponttá vált, de a labdarúgás nemzetközi jelentősége régóta vonzó Kína számára is, így aztán igencsak valószínű, hogy ha nem is közvetlenül a mostani lendülettel, de fokról fokra emelkedve egyszer a világ élmezőnyében is jelentős tényező lehet a CSL. Alább egy kis kedvcsináló következik a szombat kora délutáni stream-vadászathoz (közép-európai idő szerint 13.45-kor kezdődik a mérkőzés).
Kínai reflektorok fénye csillan a nemzetközileg is elismert koponyákon
(mivel a bajnokság és több csapat hivatalos elnevezése tartalmaz angol kifejezéseket is, így ezek esetében maradunk az angol átírásnál, amúgy is inkább ezen a néven ismertek (?) a nemzetközi sportsajtóban)
* * *
A tavaly még a Guangzhou városi vetélytársával, a Guangzhou R&F-fel bravúros bronzérmet szerző egykori angol szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson jelenlegi csapata, a Shanghai SIPG egy pont előnnyel vezet a tabellán és elérhető közelségbe került számára a CSL trófeája, melyet némileg meglepő módon a Föld legnagyobb városának csapatai még sohasem hódítottak el. A jelentősebb hagyományokkal rendelkező Shenhua még a CSL előtti érában, 1995-ben ugyan az ország legjobbjának bizonyult, azóta viszont már két évtizede hiába próbálkozott. Pedig pár éve Drogba és Anelka is a csapatot erősítette, ám a Guangzhou Evergrande gárdáját az utóbbi négy évben senki sem volt képes megállítani Kínában. A négyszeres címvédő idén viszont a 2002-es világbajnok mester, Scolari júniusi érkezése előtt kisebb kátyúba keveredett, ami esélyt adott a feltörekvő SIPG-nek. Kettejük szombati rangadójának győztese öt fordulóval a bajnokság vége előtt nem csak pont-, de komoly lélektani előnyt is szerezhet a hajrára.
Az út maga
A szesz hajdani fényességesektől származik (…)a szesz által tehát istenekkel társalkodhatunk
A kínai labdarúgás fejlődésének gyorsaságáról egyébként az is sokat elárul, hogy az ország első profi labdarúgó bajnokságát, a Jia-A League-et csak 1994-ben, alig több mint húsz éve alapították, amikor majd’ 25 ezres átlagnézőszámot regisztrálhattak a csapatok. Fokozatos hanyatlás, anyagi problémák és egy nagy bundabotrány után 2004-ben e fölé hozták létre a CSL-t, mely a indulás előfeltételeként még komolyabb elvárásokat állított a klubok elé. Ekkor még csak 12 egyesület indult a ligában, az átlagnézőszám viszont még 11 ezer alatt maradt. Később újra lassú emelkedésnek indult és ha néhány visszalépő csapat miatt nehezen is, de fokozatosan felemelték a csapatok számát is 16-ra. 2009 lett azonban a legsötétebb évszám a CSL történetében és a későbbi európai botrányok előszeleként több mérkőzés fogadási célú manipulálását tárták fel a hatóságok, a labdarúgás pedig élcelődések közkedvelt tárgya lett Kínában. A sportág megtisztitásának érdekében aztán a kormány is keményen fellépett, aminek következtében a liga végül két klubot kizárt a bajnokságból, az érintettek egészen széles körére pedig több olyan súlyos börtönbüntetést szabtak ki, amilyet hasonló ügyekben azóta sem (a játékvezetői bizottság elnöke például 10 évet kapott).
A komoly anti-korrupciós program mellett a 2010-es években számos nemzetközileg is jegyzett sztár érkezett a CSL-be, mint Darío Conca, Didier Drogba, Seydou Keita, Nicolas Anelka, Frédéric Kanouté, Lucas Barríos, vagy nem sokkal később Alberto Gilardino és Alessandro Diamanti, no meg persze Huszti Szabolcs és Elek Ákos is. A hatás nem is maradt el, a közönség visszatért a stadionokba és a CSL mára Ázsia legmagasabb nézettségi adataival rendelkező bajnoksága lett, de az idei 21674-es átlagnézőszám világviszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Pedig a jelenlegi bajnokság kínai viszonylatban „legkisvárosibb” csapata, az alig 1,5 milliós Panjinban székelő Lianong FC, (mely egyébként a profi éra előtti hét országos bajnokságból hatot megnyert) alighanem idén búcsúzik majd az élvonaltól és a helyét akár a szintén Lianong tartományból érkező Dalian Aerbin veheti át. A közepesnek mondható, 7 millió lakosú Talien város egylete nem kisebb csapatnak, mint az ország legsikeresebb együttesének, a nyolcszoros bajnok Dalian Shide-nak a jogutódja, így esetleges érkezése akár újabb lökést adhat a liga átlagnézőszámának is. Nem csak ezen a területen vált a kontinens élbajnokságává a CSL, de a csapatok kereteinek trasfermarkt által becsült átlagértéke is itt a legmagasabb Ázsiában, összesen 212,88 millió euró, mely a 16 csapatra leosztva 13,31 milliónyi átlagos játékosértéket jelent, ez pedig a régióban korábban vezető J-League és a visszaesőben lévő K-Leauge értékeinél is magasabb. Ennek legjelentősebb részét természetesen a légiósok teszik ki, melyből azonban minden klub csak négyet alkalmazhat, plusz egy külföldi játékost még valamelyik másik ázsiai országból, így azért a hazai tehetségek is elég teret kapnak.
A nemzetközi eredményesség szempontjából leginkább az ázsiai BL kiírásait érdemes megvizsgálnunk, ahol 2009-ig csak két kínai csapat szerepelhetett, az akkori 32 csapatosra bővítés óta azonban egy szezon kivételével már négy. Az eredmények itt is látványos fejlődést mutatnak a 2009-es válság óta. 2010-ben a Beijing Guoan három év szünet után jutott túl a csoportkörön a nyolcaddöntőbe, majd 2011-ben a Tianjin Teda úgyszintén. A rákövetkező évben a Guangzhou Evergrande már a negyeddöntőig jutott, hogy aztán 2013-ben megnyerje az ázsiai BL-t a kínai futball történetének legnagyobb sikerét elkönyvelve. Tavaly ugyan újra a negyeddöntő volt számukra a végállomás, idén viszont fél lábbal már az elődöntőben érezheti magát a csapat, hiszen a Kashiwa Reysol elleni első meccsen Japánban sikerült győzni 3-1-re, de a 2015-ös sorozatban egyébként a Beijing Guoan is a nyolcaddöntőig jutott.
A kínai bajnokság előretörésére és felrázó hatására nagy szüksége is van az Ázsiai Labdarúgó Szövetségnek (AFC), hiszen a japán-dél-koreai rendezésű 2002-es VB óta lezajlott három világbajnokságból a legutóbbin már másodszor fordult elő, hogy a konföderáció egyetlen képviselője sem jutott tovább a csoportkörön. A biztató kontinentális klubsikerekkel szemben azonban a kínai válogatott szereplése jóval visszafogottabb. Jelenleg 84. a nemzeti csapat a FIFA hivatalos világranglistáján, VB-re csak egyetlen egyszer, 2002-ben jutott ki, de akkor is pont és lőtt gól nélkül búcsúzott tornától. Az Ázsia-kupát sem sikerült még sohasem megnyernie, sőt, a 2004-es hazai rendezésű torna döntőjének elbukása óta még a legjobb négy közé sem került Kína, a nyolc közé is csak az azóta rendezett három tornából egyszer, mégpedig idén, Ausztráliában, ahol a hazai és később győztes Socceroos állította meg a francia Alain Perrin által dirigált gárdát a negyeddöntőben. A 2018-as VB már zajló kontinentális selejtezőiben is botlott már egyet a csapat hazai pályán a Hong Kong elleni derbin (0-0), miközben a neheze, így a Katar elleni meccsek, majd továbbjutás esetén a legjobbak csoportköre még hátra van. Pedig a fejlődés érdekében számos jelentős utánpótlásbázis kiépült már az országban, melyek fejlesztésében a két rangadóra készülő gárda is az élen jár.
* * *
A kikötő gyémántjai
Akárcsak az éjjel-nappal csobogó Liquan folyó,
Szeszvár csodálatos italai hosszú esztendők óta érnek
A jelenleg Shanghai SIPG néven szereplő klub voltaképpen az egykori válogatott játékos, majd edzőként a városi vetélytárs Shenhuával és a Daliannal is bajnoki címet szerző Xu Genbao gyermeke. Az ő általa alapított Genbao futballakadémiából kinövő növendékek számára hozta ugyanis voltaképpen létre 2005-ben a Shanghai Dongya (avagy Shanghai East Asia) nevű egyletet. A harmadosztályból induló klub a kinevelt tehetségek révén 2012-ben az élvonalba jutott, miközben a saját nevelésű fiatalok remek teljesítménye és szerepe, no meg a mez színe miatt a klub elnyerte a „kínai Manchester United” becenevet (mely az angolok játékospolitikájának átalakulása miatt egyre kevésbé aktuális). A CSL-ben már a sanghaji kikötő teljes kereskedelmi forgalmát irányító Shanghai International Port Group (SIPG) volt a csapat fő támogatója, majd miután a klub a volt szövetségi kapitány, Gao Hongbo irányításával kilencedik, majd Xi Zhikang vezetésével ötödik lett a ligában, az SIPG elkezdett még merészebb terveket szővögetni. Idén még a korábbiaknál is nagyobb mértékben támogatja a klubot, mely így a cég nevét is felvette, az eddig sportigazgatóként tevékenykedő Xu Genbao szerepe pedig háttérbe szorult.
Először érkezett külföldi edző a kispadra, a már másfél éves helyi tapasztalattal rendelkező és tavaly a Guangzhou R&F-fel történetének legnagyobb sikerét elérő Sven-Göran Eriksson személyében. Ő hozta magával előző csapatától a brazil középpályás Davit (8-as szám), míg új klubjánál találkozhatott honfitársával, az egykori Premier League-játékossal, Tobias Hysénnel (9), aki már tavaly is 19 gólig és 8 gólpasszig jutott az SIPG színeiben és idén is már 11 találatnál jár. Szintén az SIPG-ben szerepel egy brazil kitérő után az argentin Darío Conca (10), aki az Evergrande 2013-as BL-menetelésében játszott oroszlánszerepet, de mostani állomáshelyen is 8 gól és 12 gólpassz az eddigi mérlege. Az igazi bombaigazolás azonban a ghánai Asamoah Gyan (35) megszerzése volt júliusban az emírségekbeli Al Aintól 12 millió dollárért, aki Sanghajban a legjobban fizetett afrikai labdarúgó lett heti 227 ezer fontos gázsijával. Az eddigi hat meccsén négy góllal törlesztette vételárát, többek között a városi derbin is betalált az országos trón mellett lassan a városi elsőségről is lemaradó Shenhua ellen.
Az ázsiai légiós a dél-koreai válogatott középhátvédje, Kim Ju-Young (3), de a klub igazi saját értékei pedig a Genbao akadémiáról kikerülő játékosok. A jobbszélső Wu Lei (7) volt valaha a legfiatalabb kínai profi alig 14 évesen, de még ma is csak 23 esztendős. Mellette a klub atyjának akadémiájáról került ki szinte a teljes védelem, a már veteránnak számító, közben Európát és az Evergrande csapatát is megjáró csapatkapitánnyal Sun Xianggal (32), a válogatott tartalék kapusával Yan Julinggel (1), az egy évjáratot képviselő Wang Shenchaóval (4) és Wang Jiajiével (5). A középpályán a válogatott Cai Haikung (6) is szinte kihagyhatlan, és természetesen számos kiegészítő ember is Genbao-nevelés. Bár az SIPG megugró támogatása és a hangzatos igazolások miatt gyakran tartják a vetélytársak a klubot kizárólag pénzzel felpumpált sztáralakulatnak, igazából ezen játékosok teszik lehetővé, hogy a liga mindössze negyedik legértékesebbre becsült keretével is vezesse a csapat a tabellát.
* * *
A dél-kínai tigrisek
Gyümölcsöt gyűjtenek minden esztendőben tavaszon és nyáron
az kősziklának köziben, borrá érlelendik
A mai Guangzhou Evergrande története sokkal régebbre nyúlik vissza, ugyanis épp a magyar aranycsapat VB-ezüstjének évében alapították Guangzhou FC néven. A klub 1993-ban részt is vett az első profi bajnokság megalapításában, ám különösebb siker nélkül teltek a szezonjai egészen a 2009-es bundabotrányig, amikor az egyik leginkább érintett egyesületként visszasorolták őket a másodosztályba. Ekkor jött azonban az Evergrande nevű ingatlanfejlesztő és -értékesítő csoport, élén Kína tizedik leggazdagabb emberével, Xu Jiayinnel, aki megvásárolta a klub 60%-át. Rögtön vissza is jutott az új egylet az élvonalba, ahol újoncként megnyerte az első bajnoki címet, majd azóta mindhárom kiírást is. Még nagyobb fegyvertény volt az ázsiai BL elhódítása 2013-ban, ami után Marcello Lippi még a klub-VB-n is elért egy negyedik helyet a csapattal. A dél-kínai tigrisek lakhelye, a Hong Kong szomszédságában található Kuangcsou, ha nem is sanghaji méretű, de csaknem 13 millió lakossal rendelkezik, akik fociszeretete gyakorlatilag a visszajutás pillanatától folyamatosan a CSL leglátogatottabb stadionjává teszi a Tianhe Stadiumot.
Az olasz mágus visszavonulása után korábbi segítője, Fabio Cannavaro lett a vezetőedző, ám az elbukott szuperkupa-döntő, a csúnya kupakudarc, a 7-5-1-es bajnoki mérleg és a nehézkesebb BL-továbbjutás után június elején menesztették, a helyét pedig a brazil válogatottal átélt VB-kudarcot kiheverő Scolari vette át. Úgy tűnik Felipão hamar megtalálta a hangot a játékosokkal, ugyanis 7-4-0-ás mérleget produkált eddig, és ami talán még fontosabb, egy remek idegenbeli győzelmet a BL-negyeddöntő első összecsapásán a Kashiwa ellen. Mivel Gilardino és Diamanti sem különösebben váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, át is állt az Evergrande a brazil vonalra. A csapatot már 2013 óta összesen 72 góllal szolgáló Elkeson (9) mellé érkezett januárban Ricardo Goulart (11) a Cruzeirótól kínai átigazolási rekordnak számító 15 millió dollárért, valamint a Red Bull Salzburgban rendkívül eredményes Alan Carvalho 11 millióért, aki azonban márciusi súlyos sérülése óta nem léphetett pályára. Scolari pedig hozta még az egykor sokkal szebb napokat is megélt Robinhót (56) és a válogatott Paulinhót (48), aki nemrég a BL-ben szerzett bombagóljával hívta fel magára a nemzetközi figyelmet. Az ázsiai légiós a vetélytárshoz hasonlóan dél-koreai, a klubhoz 2012-ben csatlakozó Kim Young-Gwon (28).
A neves légiósok mellett azonban a legjobb hazai játékosok egész sorát is összegyűjtötte az Evergrande az elmúlt évek sikerei alatt. A jelenlegi csapatkapitány a veterán Zhi Zheng (10) a 2010-es feljutás után érkezett, de korábban a Charltonnal az angol Premier League-ben is megfordult, a Celticcel pedig skót bajnokságot is nyert. Vele egyidőben érkezett a Shenhuától a válogatott csatár Gao Lin (29), aki mára a klub második legeredményesebb játékosa 75 góljával, de csak kettővel elmaradva a tavaly Katarba távozó Muriqui mögött, így az előzés akár még idén összejöhet. A válogatott első számú kapusa Zeng Cheng (19) 2013-ben érkezett a Henantól, a szintén válogatott védő Mei Fang (3) 2014-ben a Wuhantól, a nemzeti csapat balhátvédje Zou Zheng (25) pedig idén a Qingdaóból. Külön érdemes kitérni a közönségkedvenc jobbhátvédre, Zhang Linpengre (5), aki még a másodosztályban, 2010-ben csatlakozott a Guangzhou Evergrande csapatához, mégpedig éppen az SIPG-től (akkor még East Asia), vagyis ő is Genbao nevelés, nem mellesleg Lippi a legjobb kínai játékosnak aposztrofálta, nemrég a Chelsea-vel is hírbe hozták, de a 26 éves játékos egyelőre maradt Kuangcsouban. A jövőben természetesen a Guangzhou Evergrande is szeretne a saját nevelésű tehetségekre is építeni, így Xi Jiayin a profiljába vágó üzletként a klub megvásárlásakor azonnal felvásárolt egy megfelelő ingatlant is, hogy belekezdhessen a Guangzhou Evergrande International Football School építésébe. Az intézmény tavaly meg is nyitotta kapuit és 50 pályájával, 2400 diákjával ma a világ legnagyobb labdarúgó akadémiája, ahol a Real Madriddal való együttműködés révén több spanyol szakember is részt vesz a szakmai munkában. A kezdeményezés gyümölcseit igazán persze csak a jövőben élvezheti majd a csapat, jelenleg a legfontosabb saját nevelésű játékos a 20 esztendős Wang Junhui még csak kiegészítő szerepet kap a jobb szélen.
* * *
(A mottókként szolgáló részletek Mo Yan Szeszföld című regényéből származnak)
