Statgalamb

hiszen mindnyájuk közös érdeke mégiscsak az,
hogy a dolgokat ne mérgesítsék el,
és testvérileg elsimítsák azt a viszályt, mely nincs miért lángoljon

A liberazione miatt magyar szurkolónak nem éppen kedvező időpontban, hétfőn délután a Roma hazai pályán fogadja a Napoli csapatát, és a nápolyiak idegenbeli formáját elnézve akár még szorossá is válhat a biztos BL-főtábláért folytatott versengés. Az utolsó három forduló ugyan első ránézésre könnyebbnek tűnik a Napoli számára, de némi erőltetettebb párhuzammal azért eszünkbe juthat a tavaly a másik fővárosi gárdával szemben az utolsó körben elbukott harmadik hely.

Ezúttal azonban a tét más természetű, és voltaképpen korábbi felvetésünkhöz hasonlatosan ismét csak azt állapíthatjuk meg, hogy a klubok jövőjével kapcsolatban érdekeik nem is annyira eltérőek és cseppet sem egymás leküzdésére irányulnak, hanem inkább az itáliai labdarúgás régóta berögzült rendjének megváltoztatására. A folyamat az utóbbi években a milánói alakulatok látványos mélyrepülésével voltaképpen óhatatlanul is megkezdődött, egyelőre azonban látszólag valóságos szakadás van kialakulóban a jó ideje tehetős kihívó nélkül regnáló Juventus mögött. Az űrt épp a hétfői vetélytársak hivatottak elsősorban betölteni, ebben a törekvésben pedig elengedhetetlennek tűnik az olasz klubok költségvetése számára a vaskos market-pool részesedés miatt mindig kiemelt fontosságú BL-részvétel elérése akár garantált főtáblás helyen, akár a play-offon keresztül. Mindez nem csak a Dél (amennyiben a calcio-földrajzban Róma már a Dél része) megerősödését jelentené az olasz futballelitben, hanem a stabilitás lehetővé tehetné a BL-play-off sikeres megvívását is, bármelyik egyesület is kerül oda, ezáltal pedig a Juventusnak jutó Európában is egyedülálló market pool-részesedést is mérsékelné.

"Rossz szelleme megragadott, éjszakákon át hemperegtünk"
(Rimbaud: Egy évad a pokolban, Delírium I.)

Szombat este jön a Serie A két éllovasának nagy huncutkodása, melyen a két ponttal vezető Napoli és a négyszeres címvédő Juventus gyürkőznek egymásnak. A két klub anyagi lehetőségei és története alapján Dávid és Góliát ópiumfelhőbe burkolózó összeölelkezésének is tekinthetjük a találkozót, hiszen a megszokott acsarkodás mellett a Napoli is voltaképpen a Juventus Olaszországban mindenki számára követendő üzleti modelljét igyekszik elsajátítani, miközben a Juve érdeke sem feltétlen a déli klub eltiprása, mint inkább annak óvatosabb távoltartása, mely aztán ugyanúgy alkalmas lehet további vetélytársak sakkban tartására, mint a liga versenyképességének ápolásárása is. A hevült szurkolótáborok és martalóc játékosok hőn áhított vágya természetesen a scudetto, ám a két klub jövőjének szempontjából sokkal fontosabb az első két hely megtartása, mely az Itáliában egészen kitüntetett bevételeket jelentő BL-főtáblás helyeket garantálhatja számukra a következő szezonban. Ezzel együtt érdekes csintalankodásra számíthatunk a két csapat találkozóján, így talán nem haszontalan kissé körbehajóznunk a klubok vizein.

"Akinek kardja legélesebb lesz közöttetek"

Az elmúlt 25 évben a Serie A bajnoki címein mindössze három város, Torinó, Milánó és Róma öt klubja osztozott, de voltaképpen a fővárosi egyesületek is csak az ezredfordulón egy-egy scudetto elhódításával szóltak bele a Juventus, a Milan és az Inter régóta tartó hegemóniájába. A 2015/16-os szezonban ismét nagy meglepetés lenne, ha nem ezen klubok valamelyike érne be az első helyre, még akkor is, ha jelenleg a Fiorentina vezeti a tabellát, az elmúlt négy fordulóban mutatott forma alapján pedig a firenzeieket a gyengébb kezdés után igencsak belelendülő Napoli jó szereplése követi. A távoli múltban mindkét klub nyert már két-két bajnoki trófeát, a jelenlegi labdarúgásban azonban a sikerességet olyan mértékben határozzák meg az anyagi- és hatalmi viszonyok, hogy bravúr lenne az elitegyesületek trónfosztása. A Napoli és a Fiorentina vezetői stábja nem véletlenül fáradozik azon, hogy a pályán kívül is megteremtse az áttöréshez szükséges feltételeket.

Az idei szezon még nagyon az elején jár, a jövő szempontjából azonban fontos lehet, mi lesz az eredménye a két trónkövetelő találkozójának a nyolcadik fordulóban. Talán épp a sors furcsa szimbolikus fintora, hogy a jelen helyzetben kifejezetten érdekesnek ígérkező összecsapást vasárnap elhomályosítja az esti Derby d'Italia. Az Inter és a Juve meccséről számos arra hivatott helyen találhatunk jobbnál jobb beharangozókat, használjuk ki most azonban a Napoli és a Fiorentina mérkőzésének apropóját is és vessük össze ezen klubok jelenlegi helyzetét (I.), a vezetőedzőik alapvető stratégiáját (II.), az egyes csapatrészek működését (III.) és a vasárnap délutáni találkozó lehetséges kulcskérdéseit (IV.).

Légy merész 's ébredt, ha szerencse késért,
Légy előlátó, ha dagad vitorlád,
S kelleténél jobb szele van, ne késsél
Öszve szorítni

(Quintus Horatius Flaccus)

A Fiorentina számára az utóbbi hetek üzleti- és sportsikerei után az elkövetkező hetek is sorsdöntőnek ígérkeznek, melyek a klub jövő évi stratégiáját is meghatározhatják. Érdemes hát alaposabban megismerkedni az egyesület jelen helyzetével és jövőbeni kihívásaival.

A kétszeres bajnok és hatszoros kupagyőztes csapat programja a következő hetekben

Bár már nyakunkon az újabb Coppa Italia forduló, és lassan már épp lecsillapodna a vasárnapi fővárosi derbi által ismét kreatívvá korbácsolt szenvedély, talán le lehet még húzni pár bőrt a 2-2-vel végződő találkozóról. Több szempontból is igen emlékezetesre sikeredett a mérkőzés, hogy irományunk egyik legnagyobb közhelyét rögtön az elején elpuffogtassuk, két igencsak ellentétes félidőnek lehettünk szemtanúi. Talán nem haszontalan tenni egy kísérletet annak kivesézésére, hogy mi változott a két játékrész között, milyen megnyitással lephette meg a Lazio a Romát, hogyan szervezte át csapatát a középjátékban Rudi Garcia és hogyan vezetett mindez a végjáték remijéhez.

Sokáig nagy, dicső termek vendége voltam,
száz színt vert bennük a tengeri nap tüze,
s pilléreik között az este fekete
barlanggá nőtt, bazalt egekké boltozottan.

(Charles Baudelaire)

Az Internazionale elmúlt évtizedét mind pozitív, mind negatív irányban alaposan meghatározták az olasz labdarúgás hányattatásai. A 2006-os Calciopoli következményeként számos vetélytárs került kisebb-nagyobb krízisbe, melyből a kék-fekete klub tudott profitálni a leginkább mind a hazai, mind az európai dicső termekben. A Serie A meghatározó tényezőinek átemeneti instabilitása és az olasz gazdasági recesszió viszont hamar a nemzetközi státusz meggyengülését eredményezte, mivel pedig a riválisok fejlődése amúgy is egy újjáépítkezési stádiumban tartott, az addig domináns együttest érintette a legérzékenyebben az olasz labdarúgás megtorpanása, hiszen a legjelentősebb stratégiai változtatásokat az ebben a pozícióban lévő Internek kellett volna meglépnie. Az elkerülhetetlen lépések azonban évekig elhalasztódtak, míg most végül az új többségi tulajdonosnak, a tavaly nyáron a klubot 70%-ban megvásároló Erick Thohirnak kell alaposan átstrukturálnia az egyesület működését, ha hosszú távon újra versenyképessé akarja tenni a nerazzurrit.

"az építészet legnagyobb műveit nem egyedek, hanem közösségek alkották"

(Victor Hugo)

Miközben a Bologna a másodosztályban küzd az élvonalba való visszakerülésért, a Parma a Serie A utolsó helyén áll, a Cesena pedig a bennmaradásért küzd, Emilia-Romagna tartomány új "kedvence" (?), az US Sassuolo jelenleg a tizedik Olaszországban. A klub népszerűségének megkérdőjelezése nem véletlen, hiszen Sassuolo alig negyvenezer lakost számlál, és mindössze a tizenegyedik olyan csapat a Serie A történetében, mely nem egy megye (provincia) székhelyéről vívja ki a legjobbak között való szereplés jogát. A városka nem is rendelkezik rangos mérkőzések megrendezésére alkalmas stadionnal, így a sassuolói Stadio Enzo Riccit csak edzéseken használja a csapat, a másodosztályú éveket a modenai Stadio Alberto Bragliában töltötte, a tavaly nyári feljutás óta pedig Reggio nell'Emiliában játsza hazai mérkőzéseit a 20 ezer néző befogadására alkalmas Mapei Stadiumban. Az egyesületet ugyanis az építőiparban használt anyagokat gyártó cég már a nyolcvanas évek óta támogatja, 2002 óta pedig a Mapei vezérigazgatója, Giorgio Squinzi a klub tulajdonosa is. A reggiói stadiont és a névadó jogát 2013 nyarán vásárolta meg, ám ezzel a különböző infrastrukturális fejlesztések ellenére is kiváltotta a Sassuolo és a Reggiana szurkolóinak ellenszenvét, akik többször tüntettek már együtt Squinzi ellen. Pedig a csapat nemcsak a racionális épitkezés miatt tarthatna igényt a szimpátiára, hanem azért is, mert kimagasló mértékben támaszkodik olasz játékosokra és mindössze három légiós (!) található a jelenlegi keretében. A fokozatos fejlődés és a stabil gazdasági háttér mellett csupán csak az kétséges, hogy mekkora futball-fellegvárat lehet építeni egy jóval szerényebb épület számára méretezett alapon, avagy a klub tulajdonosa képes lehet-e az ambícióinak megfelelő bázist kialakítani a környék szurkolóiból. Ezekre a kérdésekre majd csak az idő adhatja meg a választ, viszont érdekes lehet alaposabban megvizsgálnunk a neroverdi közelmúltját és jelenlegi helyzetét is.

Egy hangsor nem valami szabályos templomlépcső, tudja, amin szabadon föl-le szaladgálhatunk az istenekhez"
(Eszter úr)

Miután az elmúlt két évben a Serie A dobogóján végzett az SSC Napoli, az idei szezonkezdet alaposan elmarad a várakozásoktól. A mostanában amúgy nagyon gyengén teljesítő Athletic Clubbal szembeni kiesés a Bajnokok Ligájának selejtezőiben mintegy 30 millió eurós bevétel elbukását is jelentette, az olasz bajnokság első hat fordulójában szerzett 10 pont pedig különösen azt figyelembe véve tekinthető kevésnek, hogy még egyik itáliai topcsapattal sem találkoztak a nápolyiak. Nem csoda, hogy több találgatás is napvilágot látott a vezetőedző, Rafa Benítez elbocsátásáról, ám az utolsó két mérkőzésen aratott két győzelem egyelőre megmenteni látszik a spanyol mester állását. Pedig a csapat támadó szellemű és precízen megkomponált taktikája továbbra sem változott, a sikerek elmaradásának okát alighanem máshol kell keresnünk. A következő fordulóban mindenesetre az első jelentősebb bajnoki megmérettetés következik, mégpedig éppen Walter Mazzarri Intere ellen. Mivel a nápolyiak korábbi mesterének állása is igencsak veszélyben van új kenyéradójánál, akár élet-halál harcnak is nevezhetjük a vasárnap esti rangadót.