"az építészet legnagyobb műveit nem egyedek, hanem közösségek alkották"
(Victor Hugo)
Miközben a Bologna a másodosztályban küzd az élvonalba való visszakerülésért, a Parma a Serie A utolsó helyén áll, a Cesena pedig a bennmaradásért küzd, Emilia-Romagna tartomány új „kedvence” (?), az US Sassuolo jelenleg a tizedik Olaszországban. A klub népszerűségének megkérdőjelezése nem véletlen, hiszen Sassuolo alig negyvenezer lakost számlál, és mindössze a tizenegyedik olyan csapat a Serie A történetében, mely nem egy megye (provincia) székhelyéről vívja ki a legjobbak között való szereplés jogát. A városka nem is rendelkezik rangos mérkőzések megrendezésére alkalmas stadionnal, így a sassuolói Stadio Enzo Riccit csak edzéseken használja a csapat, a másodosztályú éveket a modenai Stadio Alberto Bragliában töltötte, a tavaly nyári feljutás óta pedig Reggio nell’Emiliában játsza hazai mérkőzéseit a 20 ezer néző befogadására alkalmas Mapei Stadiumban. Az egyesületet ugyanis az építőiparban használt anyagokat gyártó cég már a nyolcvanas évek óta támogatja, 2002 óta pedig a Mapei vezérigazgatója, Giorgio Squinzi a klub tulajdonosa is. A reggiói stadiont és a névadó jogát 2013 nyarán vásárolta meg, ám ezzel a különböző infrastrukturális fejlesztések ellenére is kiváltotta a Sassuolo és a Reggiana szurkolóinak ellenszenvét, akik többször tüntettek már együtt Squinzi ellen. Pedig a csapat nemcsak a racionális épitkezés miatt tarthatna igényt a szimpátiára, hanem azért is, mert kimagasló mértékben támaszkodik olasz játékosokra és mindössze három légiós (!) található a jelenlegi keretében. A fokozatos fejlődés és a stabil gazdasági háttér mellett csupán csak az kétséges, hogy mekkora futball-fellegvárat lehet építeni egy jóval szerényebb épület számára méretezett alapon, avagy a klub tulajdonosa képes lehet-e az ambícióinak megfelelő bázist kialakítani a környék szurkolóiból. Ezekre a kérdésekre majd csak az idő adhatja meg a választ, viszont érdekes lehet alaposabban megvizsgálnunk a neroverdi közelmúltját és jelenlegi helyzetét is.
A Sassuolo 2006-ban jutott fel a Serie C1-be, majd egy bizonyos Massimiliano Allegri irányításával a 2007/08-as szezonban vívta ki a Serie B-ben való szereplés jogát. A jelenleg már a Juventus kispadján ülő vezetőedző ugyan rögtön továbbállt (akkor Cagliariba), és kicsit szerényebben is indult a második ligás szereplés, ám 2010-ben Stefano Pioli (jelenleg Lazio), 2012-ben pedig Fulvio Pea vezetésével csak a rájátszásban maradt le a csapat a feljutásról. Ezután érkezett viszont Eusebio Di Francesco, aki előbb megnyerte a zöld-feketékkel a másodosztályt, majd az élvonalban előbb ugyan a gyenge eredmények miatt a 21. forduló után elbocsátották, mivel azonban utódja, Alberto Malesani 5 meccsen 5 vereséget szenvedett el, alig másfél hónap elteltével visszahelyezték állásába, végül pedig egy huszáros hajrával (7 meccsen 13 pont) sikerült kiharcolni a bennmaradást. A klub történetének első Serie A-s szezonjában a kezdeti nehézségek egyébként cseppet sem voltak meglepőek, hiszen a tulajdonos jelentős befektetéseinek következtében ha a csapat magja együtt is maradt, nagyon megváltozott a keret összetétele. Idén nyáron újra az egyesület méreteihez viszonyítva jelentős, mintegy 16,0 millió eurónyi bevásárlást hajtott végre Squinzi, miközben a bevételi oldal két jelentős eleme a sok sérüléssel bajlódó Luca Marrone és a tavaly mindössze két mérkőzést játszó Antonio Sanabria. Előbbit Domenico Berardi játékjogának feléért kapta tavaly a Sassuolo a Juventus-tól, hogy idén a zebrák 5,0 millióért vásárolják vissza (pontosabban Peluso 4,5-t érő játékjogáért és 0,5 millió euróért), utóbbit pedig alighanem a Roma nézte ki magának már tavaly is a Barcelona B-ből, ám mivel akkor a fővárosi klub EU-n kívüli játékoskvótái már elkeltek, végül a Sasòl fizetett érte 4,5 millió eurót, majd 4,9-ért adta tovább a nyáron a farkasoknak (egyébként egyikük sem lépett még pályára a most zajló szezonban). Az emiliai klub transzferstratégiáját tehát rendkívül hatékonynak nevezhetjük, hiszen úgy képes a hazai játékosokból ütőképes gárdát verbuválni, hogy gyakran az alulértékelt játékosoknak lehetőséget adva a bizonyításra jócskán megnövelik az értéküket. A feljutás óta mintegy 41 milliós átigazolási egyenleggel a keret összértéke 19,7 millió euróról növekedett 89,7-re, mely jelenleg a 9. legmagasabb a Serie A-ban.
Az átigazolások, helyezések, nézőszámok és a keret értéke az első két osztályban töltött szezonokban
A 2014/15-ös szezon sem úgy indult, ahogyan azt a neroverdinél tervezték. Az első hét fordulóban négy vereség mellett mindössze három döntetlent szedett össze a gárda, és a kieső zónában, a tabella tizennyolcadik helyén állt. Azóta viszont mintha megtáltosodtak volna Eusebio Di Francesco fiai, az utóbbi hat meccsen veretlenek, négy győzelmet arattak és ezen fordulók során ez a harmadik legjobb teljesítmény a Serie A-ban. A nagy javulásnak a hátterében persze elsősorban az ellenfelek gyengébb játékereje áll, hiszen az első hétből öt vetélytárs is a legjobb nyolcban található a jelenlegi tabellán, azóta viszont mind a hatszor a jelenlegi leggyengébb nyolc közül került ki a soros rivális. A két időszak adatait összehasonlítva azonban azt is megállapíthatjuk, hogy a magasabb labdabirtoklás és az ezzel járó rövidebb passzokra épülő játék ellenére komolyabb védőtevékenységet fejtett ki a gárda az utóbbi időszakban, mint korábban, mégpedig türelmesebben is, hiszen nem helyezett akkora hangsúlyt az ütközésekre, szerelésekre, hanem a területek hatékony zárásával a megelőző labdaszerzések és a felszabadítások tekintetében fejlődött a Sassuolo a teljes liga legjobb csapatává. Mindezt úgy, hogy a természetes rotációt és a sérüléseket nem számítva különösebb személyi változtatásokat nem eszközölt a vezetőedző a szezonban, és a 4-3-3-as felállást is csak a hetedik fordulóban, a Juventus elleni döntetlennél módosította.
A Sassuolo idei statisztikái és a játék átlagos megoszlása a védő-, a középső- és a támadóharmadban
Tavaly még az ex-Siena kapus, Gianluca Pegolo őrizte a Sassuolo hálóját, idén azonban a nyáron az Atalantától 3,0 millió euróért (és 0,45 helyett 0,8 milliós évi fizetéssel) elcsábított Andrea Consigli csak az első fordulót hagyta ki, azóta folyamatosan ő áll a neroverdi kapujában. A 36 eddigi védése és a 70,6%-os hárítási hatékonysága sem nevezhető rossznak, mindkét kategóriában a liga legjobbjai közé tartozik, különösen kiemelkedő azonban a magas labdák elhárításakor bemutatott 56 sikeres kifutása (59 kísérletből, 4,17-es meccsenkénti átlag), mely egyenesen a legmagasabb szám a Serie A kapusai között.
Consigli idei statisztikái és a sikeres kifutások meccsenkénti átlagának rangsora
A védelem erősségei különösen a középhátvédek, még akkor is, ha az első számú jelöltek helyett többször is tartalékaiknak kellett beugraniuk. A tavaly nyáron a Genoától 1,7 millió euróért igazolt Francesco Acerbinél nem sokkal később diagnosztizáltak hererákot, majd egy félig sikeres műtét és kemoterápiás kezelések végén márciusban sikerült legyőznie a kórt. Ebben a szezonban már nyolc meccsen pályára léphetett, és ez is elég volt neki, hogy alaposan letegye névjegyét. Az öt európai top bajnokság minden játékosát figyelembe véve ő rendelkezik a legmagasabb meccsenkénti átlaggal a megelőző labdaszerzések (4,75) és a sikeres közbelépések (15,25) tekintetében, így nem csoda, ha ősszel az albánok elleni barátságos meccsen a válogatottban is bemutatkozhatott. Mellette leggyakrabban az a Paolo Cannavaro játszana, akit a nevelőegyesületénél, a Napolinál eltöltött nyolc év után csapatkapitányként tett lapátra az oda érkező Rafa Benítez, így az egykori aranylabdás Fabio öccsét tavaly kölcsönben, idén pedig ingyen szerezhette meg a Sassuolo. Ha kimagasló teljesítményt nem is nyújt, és sokszor sérülések is hátráltatják, amikor pályára lép, akkor rendkívül megbízhatóan teljesít. Amikor kettejük közül valaki hiányzik, Emanuele Terranova játéka kerül előtérbe, aki már a feljutásban is jelentős szerepet játszott, a tavalyi szezon nagy részét azonban térdsérülése miatt kihagyni kényszerült, idén viszont már hatszor került be a kezdőbe, és amikor három belső védős felállást alkalmazott Di Francesco, akkor is ő játszhatott a jobb oldali pozícióban. Nem elhanyagolható azonban a mindössze 22 esztendős Luca Antei szerepe sem, ugyanis az egykori Roma nevelés mozgékonysága különösen a magasabbra tolt védelmi vonal esetén jön jól, középhátvéd társainál jóval több szerelési kísérletet vállalt fel, melyeknek nagy része sikeres is volt.
A középhátvédek idei statisztikái és védekező tevékenységük megoszlása
A szélső védő posztokon két új ember bukkant fel ebben a szezonban, akik jelentős szerepet játszanak a kapu előtti védekezésben, és viszonylag keveset csatlakoznak a támadásokhoz, ahogy ezt a leginkább a tizenhatoson belüli fejpárbajaik viszonylag magas száma és a beadásaik alacsonyabb, és csapnivaló hatékonyságú statisztikái mutatják. A jobbhátvéd pozíciójában Marcello Gazzola helyett idén már inkább Šime Vrsaljko kap helyet, aki szintén a Genoából érkezett nyáron 3,5 millió euróért, jelenlegi becsült értéke viszont már 7,5 milliónál tart, ami alighanem annak köszönhető, hogy nem csak rendszeres tagjává, de egy novemberi barátságos mérkőzésen még csapatkapitányává is vált a horvát válogatottnak. A bal oldali társa a legdrágább nyári igazolás, a Juvétól 4,5 millió euróért vásárolt Federico Peluso, aki a nála öt évvel fiatalabb, az utóbbi három évben még alapembernek számító Alessandro Longhit szorította ki a kezdőből.
A szélső hátvédek idei statisztikái és védekező tevékenységük megoszlása
A középpályán visszavont pozícióban a klubot már 9 éve, vagyis a Serie C2, a negyedik osztály óta folyamatosan szolgáló csapatkapitány, Francesco Magnanelli szerepel, aki a poszttal járó minden szükséges kategóriában jó teljesítményt nyújt a Serie A-ban is, és az összesített ranglisták közvetlen élvonalában szerepel a pontos hosszú passzok (4.) és a megelőző labdaszerzések (2.) tekintetében egyaránt. Immár harmadik szezon óta hű társa az egykori Reggina játékos Simone Missiroli, aki kissé balra és némileg előrébb játszik amolyan box-to-box középpályást, míg a nyáron az Intertől kölcsönkapott Saphir Taïder a jobb szél felé csúsztatva nagyobb szerepet játszik a csatárok támogatásában is, így a három középpályásos alapfelállásban Magnanelli védőtevékenysége is kicsit jobbra tolódva, az algériai légiós mögé koncentrálódik. Elsősorban utóbbi alternatívája volt a szezon elején a védekezőbb formációkban a Genoától tavasszal kölcsönben, nyáron 1,5 millió euróért végleg megszerzett Davide Biondini, később azonban Taïder szerelési mutatói is olyan jónak bizonyultak, hogy a vörös hajú veterán már jobbára csak csereként jut szóhoz.
A középpályások idei statisztikái, és kulcspasszaik kiindulópontjának térképe
A Sassuolo támadásainak megoszlása nagyjából kiegyenlített, leginkább a középpálya említett aszimmetriájából adódóan csúszik valamelyest a jobb szél felé, ahol a csapat legnagyobb ásza, Domenico Berardi kap rendszeresen szerepet. A még mindig csak húsz esztendős támadó még négy évvel ezelőtt érkezett a zöld-feketékhez a Cosenzából, és már a feljutást kiharcoló csapatban is jelentős szerepet játszott (37 meccs, 11 gól). Nem csoda, ha a Juventus le is csapott játékjoga felére, azonban Berardi maradhatott még a Sasòlnál, és a Serie A-ba is üstökösként robbant be (29/16). A két klub újabb megegyezése értelmében továbbra sem költözött még Torinóba, és idén is a csapat legeredményesebb játékosa, 3 gólt és 4 gólpasszt jegyzett 10 meccsén. Ráadásul a csapat taktikájából adódóan szükségszerű visszazárások során sem lehet rá panasz, hiszen 1,5 sikeres szerelést is bemutat mérkőzésenként. A bal szélen játszó Nicola Sansone eddig egyetlen meccset sem hagyott ki, és ha gólt csak egyet lőtt is eddig, két gólpassza és összesen 19 játékostársait helyzetbe hozó kulcspassza is mutatja, hogy fontos láncszeme a támadógépezetnek. Eddig kevesebbszer kapott szerepet egy újabb a Genoától igazolt játékos, Antonio Floro Flores, ám a rutinos támadó jobbára csereként összeszedett 8 pályára lépése alkalmával egy góllal és egy gólpasszal már jeleskedett.
A szélsők idei statisztikái, góljaik ábrája és a csapat akcióinak megoszlása a széleken
Az előretolt ék posztján is jól áll a gárda, hiszen a Serie A két elismert csatára áll Di Francesco mester rendelkezésére. Közülük kétségtelenül a 23 évesen válogatott Simone Zaza jelenleg a nagyobb név, akinek játékjoga félig szintén a Juventus tulajdona volt a nyárig. Két éve azzal hívta fel magára a vájtfülűek figyelmét, hogy a Serie B-ben még az Ascoli színeiben szerzett 18 találatot, tavaly már zöld-feketében az első osztályban 9-et. Edzője szerint jelenleg kicsit nehezen birkózik meg a rá nehezedő nagy elvárásokkal, de két gólja és meccsenként 2,5 megnyert fejpárbaja (6. a csatárok között) ha nem is különösebben kiemelkedő, nem nevezhető rossz teljesítménynek. Konkurenciája/alternatívája az a Sergio Floccari, aki januárban 2,2 millió euróért érkezett a Lazióból, de a világoskék fővárosiak mellett a Messina, az Atalanta, a Genoa és a Parma mezében összesen 59 gólt szerzett már a Serie A-ban, melyet kettővel növelt már ebben a szezonban is, miközben játéka rendkívül labdabiztos, pályára lépésenként csak 2,5 labdát veszít el.
Az ékek idei statisztikái és góljaik ábrája
Eusebio Di Francesco vezetőedző igencsak nosztalgikus hetet élhet meg, hiszen kedden a kupában szülővárosának csapata, első edzői sikereinek színhelye, a Pescara ellen meccselt (1-0 és továbbjutás), szombaton este pedig a Roma lesz az ellenfele, ahol játékos pályafutása legszebb éveit töltötte, és tagja volt a farkasok utolsó bajnokcsapatának is, így a Roma-szurkolók is szívesen emlékezhetnek rá. Nem véletlenül nyilatkozta nemrég a Gazzetta dello Sportnak, hogy akkori csapattársát, Francesco Tottit még mindig nagyon sokra tartja, és bizony nagy bravúr lenne, ha csapata folytatni tudná a hétvégén is hét meccses veretlenségi sorozatát és felemelkedését. Az mindenesetre könnyen elképzelhető, hogy ahogy a szezon során eddig egyetlen alkalommal a Juvenust ellen, úgy most is eltér a 4-3-3-as kezdő formációtól, és újra három belső védővel állítja fel a neroverdit. Ebben az esetben egyébként nem egy közvetlen támadót áldozott fel, hiszen mint láttuk, ők a szélek lezárásában is jelentős szerepet játszanak, hanem a középpályáról került ki a támadóbb szellemű játékos, és két szűrőként maradt meg Missiroli és Magnanelli. Erre most biztosan nem lesz lehetőség, hiszen érzékeny veszteségként a csapatkapitány sárga lapjai miatt egy meccses eltiltását tölti majd a Stadio Olimpicóban. Nem túl biztatóak tehát az előjelek a Sassuolo számára, a csapat jövőjét azonban aligha a hétvégi mérkőzés fogja hosszú távon meghatározni, hanem az, hogy sikerül-e az eddigi fokozatos építkezéssel a további fejlődéshez (az UEFA által is elismert bevételek megnöveléséhez) nélkülözhetetlen szurkolói bázis kialakítása.
Az elmúlt hat forduló tabellája, a csapat pontszámának grafikonja és a leggyakoribb felállása
