hiszen mindnyájuk közös érdeke mégiscsak az,
hogy a dolgokat ne mérgesítsék el,
és testvérileg elsimítsák azt a viszályt, mely nincs miért lángoljon
A liberazione miatt magyar szurkolónak nem éppen kedvező időpontban, hétfőn délután a Roma hazai pályán fogadja a Napoli csapatát, és a nápolyiak idegenbeli formáját elnézve akár még szorossá is válhat a biztos BL-főtábláért folytatott versengés. Az utolsó három forduló ugyan első ránézésre könnyebbnek tűnik a Napoli számára, de némi erőltetettebb párhuzammal azért eszünkbe juthat a tavaly a másik fővárosi gárdával szemben az utolsó körben elbukott harmadik hely.
Ezúttal azonban a tét más természetű, és voltaképpen korábbi felvetésünkhöz hasonlatosan ismét csak azt állapíthatjuk meg, hogy a klubok jövőjével kapcsolatban érdekeik nem is annyira eltérőek és cseppet sem egymás leküzdésére irányulnak, hanem inkább az itáliai labdarúgás régóta berögzült rendjének megváltoztatására. A folyamat az utóbbi években a milánói alakulatok látványos mélyrepülésével voltaképpen óhatatlanul is megkezdődött, egyelőre azonban látszólag valóságos szakadás van kialakulóban a jó ideje tehetős kihívó nélkül regnáló Juventus mögött. Az űrt épp a hétfői vetélytársak hivatottak elsősorban betölteni, ebben a törekvésben pedig elengedhetetlennek tűnik az olasz klubok költségvetése számára a vaskos market-pool részesedés miatt mindig kiemelt fontosságú BL-részvétel elérése akár garantált főtáblás helyen, akár a play-offon keresztül. Mindez nem csak a Dél (amennyiben a calcio-földrajzban Róma már a Dél része) megerősödését jelentené az olasz futballelitben, hanem a stabilitás lehetővé tehetné a BL-play-off sikeres megvívását is, bármelyik egyesület is kerül oda, ezáltal pedig a Juventusnak jutó Európában is egyedülálló market pool-részesedést is mérsékelné.
PRIMA
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.
Aligha állítunk meglepőt azzal, hogy az elmúlt huszonöt évben egyetlen egyszer fordult elő, hogy az Inter-Juve-Milan trió kiengedte a kezéből a scudettót. Az olasz bajnokság kiegyenlítetlen erőviszonyai nem csak a földrajzilag is megrajzolható gazdasági egyenlőtlenségekre és így a tehetős szponzorok privilegizált támogatására vezethetőek vissza, hanem a televíziós bevételek elosztásának módjára is, mely az egyik legrugalmatlanabb rendszer Európában, nem véletlen zajlanak jelenleg is egyeztetések a klubok között az új jogdíj-szerződések kapcsán életbe lépő esetleges reformról. Az összes bevételnek ugyanis mindössze 40%-a oszlik meg egyenlően a Serie A tagjai között (ez még a spanyol liga hasonló értékénél is alacsonyabb), a legutóbbi szezonok eredményei pedig alig 20%-os részesedést határoznak meg. A fennmaradó „történelmi sikerek” és „népszerűség” címszó alatt juttatott pénzek révén aztán így szerepelhet bármilyen gyengén a nagy hármas, rendre többet kaszál a vetélytársainál, amiből aztán tovább őrizheti pozícióit a „történelmi sikerek” és főként a 30%-nyi súlyú „népszerűség” frontján. Az idei szezonra például a labdarúgó bajnokságok között a világ második legbúsásabb tv-szerződéséből a Milan úgy számíthat 85 millió euróra, hogy a top ötnek voltaképpen már harmadik éve a közelébe sem igazán sikerült kerülnie, miközben ez az összeg egy közepesebb élvonalbeli olasz klub (pl. Sampdoria, Chievo, Udinese) teljes éves költségvetésének is a duplája. Nincs hát könnyű helyzetben, aki a hagyományos rend ellenére fáradozik a folyamatosan támogatott hierarchia megbontásán.
A tv-s jogdíjakból a kluboknak járó juttatások és az öt top ligában az elosztás tényezői
(forrás: calcioefinanza.it és tifosobilanciato.it)
TERCIA
És miért mutat mindig északnak a tű hegye? A kő magához húzza a vasat,
ezt tapasztalhattam; ebből úgy képzelem,
hogy egy óriási vastömeg pedig a követ húzza maga felé.
Említettük már azonban, hogy nem csak a hazai közvetítési díjakból befolyó összegek kiemelten fontosak az olasz klubok költségvetésében a relatíve alacsony szponzori- és meccsbevételek miatt, hanem a BL-részvétel is a kontinentális élkluboknál nagyobb mértékben határozza meg a lehetőségeiket.
Ez jól látható a Napoli és a Roma elmúlt évi bevétel-változásain egyaránt. A Napolit 2004 óta igazgató Aurelio De Laurentiis a középmezőnyben töltött stabilabb évek után 2009-től invesztálhatott először komolyan a csapatba, majd a bevételei az első BL-szereplés idejében, a 2011/12-es szezonban ugrottak meg, így a transzferkiadások is ekkor lendülhettek ki megint jelentősebben negatív irányba, majd egy visszafogottabb év után az újabb kvalifikáció jelentette az eddigi pénzügyi rekordot a 2013/14-es szezonra. Mazzzari távozásával és Benítez érkezésével ekkor cserélődött le szinte a teljes keret és termelődött -31 milliós átigazolási befektetés, valamint ezzel párhuzamosan alaposan megemelkedett a fizetési büdzsé is. A klub számára így nagyon érzékeny veszteség volt a tavalyi BL-playoff elbukása, hiszen a transzferek visszafogása mellett a fizetések csökkentése a futó kontraktusok miatt nehezebb folyamat, csak részben valósult meg, így a bérek (a hivatalos adatok szerint legalábbis) először emésztették fel a hozamoknak 68%-át. Ebből is könnyen belátható, miért rendkívül fontos a Napolinak a BL-főtábla a következő szezonra, hiszen a negatív tapasztalatok után a bizonytalanabb play-off talán még ha a szponzorok kerítésében elég érv is lenne, a legalább 40-50 milliós bevétel mindenképpen szükséges a jelenlegi játékerő megtartásához. Ezzel együtt persze könnyen lehetséges, hogy a második hely megszerzése esetén is távozik a csapatból a számos élklubbal hírbe hozott Higuaín egy megfelelő összeg ellenében, nem mindegy azonban, hogy ezen összegnek mekkora részét forgathatja vissza a klub a keret megerősítésére a reménybeli bevételek függvényében és hogy mekkora fizetési büdzsével számolhat a tavaly nyáron a Carpitól átcsábított Cristiano Giuntoli sportigazgató.
A Napoli transzferegyenlege, bevételei és bérkiadásai az elmúlt szezonokban
(adatok forrása: luckmar.blogspot.com és transfermarkt.com)
A Roma némileg eltérő üzleti stratégiát követ, vagy inkább egy másik fejlődési szakaszban tart, hiszen ugyanezen időszak alatt alacsonyabb transzfermérleget, viszont folyamatosan 75% feletti fizetési büdzsét alkalmaz. Ennek persze leginkább az az oka, hogy a fővárosiaknak nem az alsóbb ligákból való visszatérés után kellene az elithez felzárkózniuk, hanem jó ideje, akár azt is mondhatjuk, hogy a 2001-es bajnoki cím óta kopogtatnak a közvetlen elit kapuján, az igazi hazai és nemzetközi áttörés azonban az azóta begyűjtött nyolc bajnoki ezüstérem ellenére egyelőre elmaradt.
Amikor az amerikai befektetők, előbb Thomas Di Benedetto, majd egy évre rá James Pallotta elnöklésével 2011-ben átvették a klub irányítását, a Roma nem volt éppen rózsás helyzetben, hiszen egy viszonylag erős keret magas költségei mellett viszonylag alacsony bevételekkel és jelentős tartozásokkal indíthattak. A Luis Enrique fémjelezte spanyol vonal ráadásul nekik sem jött be, ám főleg az ekkor érkező Walter Sabatini révén úgy vonhatnak a vizsgált időszakban a nápolyinál sokkal kedvezőbb átigazolási egyenleget (hét év alatt összesen -46,1 millió euró a -173,4-gyel ellenben), hogy igazából valamivel nagyobb befektetések szerepelnek a kiadási oldalon, viszont az eladási mutatók jobban kompenzálják ezeket (Napoli: 187,3-360,7, Roma: 339,9-386,0). Összességében a számos szurkolói kritika ellenére azt mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy mértékletes gazdálkodás mellett a bostoni tulajdonosoknak sikerült folyamatosan növelniük a bevételeket, és noha megfelelő mezszponzor hiányában a támogatói bevételek alacsonyabbak is, a legutóbbi két év a BL-pénzekkel felduzzasztva már kifejezetten jövedelmezőnek nevezhető. Igaz ez még úgy is, hogy az első BL év után a 2012/13-as befektetések és ennek eredményeként a 2013/14-es 84%-os fizetési büdzsé miatt közben az UEFA meglehetősen faramuci pénzügyi fair play szisztémájának megsértéséért a bevételekből 2 millió eurót elbuktak, ám a hozamok folyamatos növekedésének köszönhetően az egyenleg előírt rendbehozatalával aligha lesz gondja az egyesületnek, és a 4 milliós felfüggesztett büntetés miatt talán nem kell aggódni.
A Roma transzferegyenlege, bevételei és bérkiadásai az elmúlt szezonokban
(adatok forrása: luckmar.blogspot.com és transfermarkt.com)
Ahhoz viszont, hogy a két klub számára a jövőben is fenntartható legyen a viszonylag magas bérkeret, bizony szükségük van a BL-re, ez pedig a jelenlegi helyzetben aligha a Juventus rovására, mint inkább a milánói hatalmasok távoltartásával lehetséges. A fenti bevételi értékek persze jócskán elmaradnak a Juve 300 millió feletti mutatójától, a Milan azonban nemrég csúszott évi 200 millió alá, miközben az Inter jelenleg 120 millió körül jár ennél jóval túlméretezettebb kiadási oldallal. Az pillanatnyilag erősen kérdéses, hogy utóbbiak hogyan szándékoznak kilábalni a krízisből, hiszen az említett pénzügyi fair play miatt már a BL-szereplés sem igazán jelenthetne számukra kiutat, így ha a torinói kiszakadás elkerülése érdekében vetélytársakat keresünk, azt talán már a jelenlegi dobogósoknál érdemes inkább tennünk.
SZEXTA
Vagyis hogy saját nyelvet csinált magának mindama nyelvek foszlányaiból,
amelyekkel valaha is kapcsolatba került
A most a végéhez közeledő szezon során ugyan volt olyan időszak, amikor a Roma jobban botladozott annál, mintsemhogy a hosszabb távú fejlődés fenntartásáról beszélhessünk, ám Luciano Spalletti visszatérése felrázta a csapatot. Míg Rudy Garciával 1,79-es meccsenkénti átlagpontszámot hoztak a fővárosiak, az edzőváltás óta 2,27-est, aminél csak a Juventus tudhat jobbat magáénak ezen időszakban. Nem csak az eredményesség, de a játék képe is megváltozott, hiszen általában valamivel kevesebb labdabirtoklással, ám lényegesen több, gyors, rövid passzal játszatja a tar mester a tanítványait, amit különösen Diego Perotti érkezésével a támadójáték átszervezése tesz lehetővé. A sokszor reaktivált régi rendszert talán már mindenki ismeri, klasszikus csatár nélkül a hátra, vagy szélre húzódó hamis kilences az oldalról befelé tendáló támadóknak nyit teret, a középpálya tetején kalsszikus trequartista helyett egy letámadásban jártas ember igyekszik már kulcspozíciókban labdát szerezni, miközben a némileg hátrébbról induló irányító mellett a szélső hátvédek is fontos szerepet töltenek be az akciók szervezésében. Ez egyébként nem csak több gólt és lövést eredményez, hanem azt is, hogy valamelyest nőtt a védekezésben a biztonságibb megoldások, a felszabadítások aránya a közvetlen labdaszerzésekkel szemben.
A két csapat statisztikái és a játékosok helyezkedése az elmúlt öt bajnokin
(adatok forrás: squawka.com és whoscored.com)
Sarri már talán kívülről ismert Napolija mindeközben továbbra is Európa egyik legdominánsabb csapata, csak kevesek mondhatják el magukról, hogy játékuk alig 21%-a esik a védekező harmadra, a rövid passzos pozíciójáték eredményeképpen pedig hétfőre is magasabb labdabirtoklási arányt várhatunk a vendégektől. A támadások gócpontja továbbra is a bal szél (vagy inkább a bal oldali half space) Ghoulammal, Hamsikkal és Insignével, a féloldalas támadósor jobb oldala egészen más szerepet tölt be az akciókban, leginkább a balról megnyitott területek kihasználásában van jelentősége. A védekezés is így aztán elsősorban a feltolt védővonallal szűkített területen végrehajtott szerelésekre támaszkodik, ám mindezt a bajnokság legkevesebb szabálytalanságával ötvözve.
NÓNA
S az ördögi jelenlétet talán egyedül ez bizonyítja igazán:
e pillanatban mindenki tiszta szívéből arra vágyik,
hogy megtudja, igen, az ördög mesterkedik itt...
Ha néhány, a két csapatban nagyjából hasonló szerepkört betöltő játékos egyéni statisztikáit vetjük össze, akkor is inkább a taktikák eltérésének további részleteit érhetjük tetten az adatokban, mintsem hogy egyéni képességeiket mérhetnénk.
A Roma középpályájának átszervezése révén például Nainggolannak jóval feljebb toltan kell letámadnia, mint a Napoliban Allannak, így meccsenkénti szereléseinek száma is alacsonyabb, mint a kategóriában amúgyis a legjobbak közé tartozó vetélytársának a szűkebbre húzott területeken. Mindeközben azonban ha a belga légiós az akciók során többször is jut lövési lehetőséghez, a támadóharmadban viszonylag alacsony marad a hatékonysága a passzjátékban, amit voltaképpen az is jelez, hogy feljebb tolt pozíciója ellenére alig jegyzett több kulcspasszt, mint Allan.
A kreatívabb feladatkörben szerepeltetett középpályások közül viszont az inkább a területek szűkítésében szerepet játszó Hamsik kevesebb közvetlen labdaszerzésben vesz részt, mint Pjanic, ugyanakkor a pozíciós játékban kulcsfontosságú, nagy mennyiségű rövid passzok révén több pontos átadást tud felmutatni. Kulcspasszokban nagyjából egyenlően áll a két játékos, ugyanakkor mindkettejük lövési kísérleteinek száma jól mutatja, mennyire sokat lépnek fel az akciók során és így azt is, hogy mennyire dőlnek ezáltal is a bal oldal felé a Napoli támadásai, hiszen Allan idevágó mutatója sokkal alacsonyabb volt.
Néhány játékos meccsenkénti statisztikái
(adatok forrása: whoscored.com)
A Napolinál a szélsőhátvédek, és különösen az említett tolódás miatt a jobb oldalon Hysaj, már-már védekező középpályásként vesznek részt a szűkített területeken a labdaszerzésben és jóval kevésbé húzódnak a kapu előterébe, mint az megszokott. Ugyanakkor még a nápolyi kollégáknál is nagyobb szerepe van például Digne-nek az akciók támogatásában, aki gyakran még a visszavont Perottinál is előrébb helyezkedik és indul magasan feltolva oly sokszor a védekezőbb középpályások által küldött hosszú indításokra, ami főként a két középhátvédes rendszerekben szokatlan. Nem véletlen persze, hogy ilyen esetekben az amúgy is a fentieknél jelentős hátrébb vont védekező középpályás húzódik vissza egészen a védővonalba, ahogy az egyébként már Garica idején is jellemző volt.
Arról már ejtettünk szót, hogy a támadósorok felépítése nagyban különbözik, ráadásul Spalletti gyakrabban is váltogatta a különböző szerkezeteket az ellenféltől függően. Feltételezhetjük, hogy hétfőn a mozgékonyabb hármast veti be a visszavontabb, helyéről sokat kimozgó Perottival, aki a sokszor előretolt Salahnak és El Shaarawy-nak igyekszik területet nyitni, így utóbbi valamelyest többet vesz részt a visszazárásokban, mint Insigne, játéka azonban többször hasonlít egy klasszikus csatáréra, az összjáték helyett a kapu előtti befejezésekre koncentráltan. A túloldalon ugyanakkor Callejón sokszor nála is jóval hátrébbról indul, szélső helyett Higuaín az aki középen a feltolt pozícióból centerként mozog ki középről, míg Insigne a középpályáról induló összjátékban is nagyobb mértékben veszi ki a részét és az előkészítésből (kulcspasszokból) is.
KOMPLETÓRIUM
okok és okozatok néha roppantul hosszú láncolatát nyomon követni
ugyanoly esztelen vállalkozás, mint égig érő torony építésébe fogni
Mindezek alapján ha egy lehetséges forgatókönyvet igyekszünk feltérképezni a hétfői mérkőzéshez, akkor feltételezhetjük, hogy Spalletti ezúttal a mozgékonyabb támadóhármasát állítja fel, mely gyors ellentámadásokra teremt lehetőséget. Ebben az esetben a következő területek adhatják a találkozó kulcskérdéseit:
- Természetesen fontos kérdés lesz, hogy a visszatérő Higuaínt és a Napoli bal oldali támadógépezetét mennyire tudja féken tartani Manolasz, a visszahúzódó Keita (esetleg De Rossi, ha játékra kész) és a jobbhátvéd (feltehetően Florenzi, bár elképzelhető akár Rüdiger ide helyezése is).
- Érdekesnek ígérkeznek a szélsőhátvédek párharcai, és mivel Florenzinek valószínűleg óvatosabbnak kell lennie a Napoli veszélyes bal oldala miatt, így talán jelentősebb kérdés lesz, hogy Hysaj mennyire tudja majd az akciók támogatásából kizárni Digne-t.
- A középpályán feltehetően Nainggolan és Allan is találkozik egymással, ám az akciók kialakításában valószínűleg fontosabb lesz, hogy Hamsik mennyire tartja féken Pjanicot és viszont.
- A Roma akcióianak leginkább az előkészítésében játszik szerepet Perotti, így az is jelentős kérdés lehet, hogy a középpályások mennyire tudják lereagálni a mozgását és mentesíteni a középhátvédeket, hogy utóbbiak ne kényszerüljenek kimozdulni a legfontosabb kapu előtti területekről.
- A Roma gyors indításainál érdekes afrikai párharc alakulhat ki a sokszor magasan feltolt Salah és Koulibaly között. Kulcskérdés lehet az is, mennyire tudja megakadályozni a szenegáli védő, hogy az egyiptomi kamatoztathassa gyorsaságát.
És láték egy angyalt állani a Napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, amelyek repdesnek vala az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára
(a mottóul szolgáló részletek: Umberto Eco: A rózsa neve)
