Légy merész 's ébredt, ha szerencse késért,
Légy előlátó, ha dagad vitorlád,
S kelleténél jobb szele van, ne késsél
Öszve szorítni
(Quintus Horatius Flaccus)
A Fiorentina számára az utóbbi hetek üzleti- és sportsikerei után az elkövetkező hetek is sorsdöntőnek ígérkeznek, melyek a klub jövő évi stratégiáját is meghatározhatják. Érdemes hát alaposabban megismerkedni az egyesület jelen helyzetével és jövőbeni kihívásaival.
A kétszeres bajnok és hatszoros kupagyőztes csapat programja a következő hetekben
Toszkána legjelentősebb csapata az elmúlt két szezonban egyetlen hellyel maradt le a tabellán a BL-selejtezőt érő dobogóról, ami után a fejlődés következő lépcsőfoka nem is lehetne más, mint a Serie A harmadik helyének megszerzése. Sok egyesület kezdett már hasonló helyzetben felelőtlen költekezésbe, és ahogy Dante tudosításából is tudjuk, maguk a firenzeiek is megjárták már mohóságuk miatt a pokol harmadik körét (jelen esetben az akkor még létező Serie C2-t), amikor 2002-ben vitorláik a viharos célkitűzéseknél gyengébbnek bizonyultak. Azóta viszont nagyon más szelek fújnak a violák háza táján, és a Vittorio Cecchi Goritól 2002-ben az egyesület irányítását 2009-ig elnökként, azóta „csak” tulajdonosként átvevő Andrea Della Valle nagy figyelmet fordít a klub anyagi helyzetének stabilitására. Ennek a szemléletnek a nyomait tapasztalhattuk már az elmúlt évtized során ugyanúgy, mint a jelen szezonban és a legutóbbi téli átigazolási időszakban egyaránt. A csapat ugyanis alighanem legnagyobb értékétől, a kolumbiai válogatott Juan Guillermo Cuadradótól vált meg, mégpedig 31 millió eurót kaszálva az üzleten, amivel a téli mercato harmadik legjelentősebb bevételét könyvelhette el az egyesület.
A téli átigazolási időszak legnagyobb bevételeit produkáló klubok és a legjelentősebb transzferek
Az ördöngős cseleiről elhíresült támadó egyébként októberben hosszabbította meg olaszországi kontraktusát 2019-ig, mellyel alapfizetése évi 1,05 millió euróról a nemzetközi érdeklődés miatt elkerülhetetlen módon 2,5 millió euróra emelkedett. A jelenlegi vezetés üzleti politikája alapján feltételezhetjük, hogy ezzel a Fiorentina alighanem már csak minél jobb tárgyalási pozíciót igyekezett biztosítani a januári alkudozásokhoz, hiszen a bevételek növekedése Cuadrado maradásával sem lett volna garantált, a kiadási oldalt ugyanakkor már jelentősebben terhelte a megemelt fizetés. Márpedig a Fiorentina bevételei azért alaposan elmaradnak Itália legtehetősebb klubjai mögött, melyek egy Top 5 liga elitjéhez képest igencsak nagy mértékben függnek a BL-részvételtől. A Bajnokok Ligája tortájának legnagyobb szeletét kitévő market poolból ugyanis Olaszország részesül a legnagyobb arányban, ráadásul 2012 óta ezen már nem négy, hanem csak két-három csapat osztozik, az egyéb hazai bevételek mértéke pedig alacsonyabb az angliai, spanyolországi vagy németországi bajnokságokéhoz képest. Ez látszik a klubok bevételeinek változását megjelenítő alábbi ábrán is, ahol a Fiorentina az utolsó BL-szereplés, a 2009/10-es szezon óta folyamatosan elmarad a leggazdagabb ötöstöl, de az is jól látszik, hogy a jelentős európai bevételek kiesése a többi klubnak is gondokat okoz, melyek ráadásul több esetben is felkészületlenül reagálnak a helyzetre, ezzel pedig hosszabb távon is veszélyeztetik a pénzügyi egyensúlyt és ezáltal az eredményességet is.
A legtehetősebb olasz klubok bevételeinek változása az elmúlt hat szezonban
sárga kerettel jelölve a BL-részvétel
A firenzeiek viszont fokozottan ügyelnek rá, hogy kiadásaik mértéke akkor se lehetetlenítse el gazdaságilag a klubot, ha az eredmények elmaradnának a remélt szinttől. Ehhez tartotta magát a korábbi két BL-szereplés miatt egykor ünnepelt sportigazgató, Pantaleo Corvino is, akit viszont a pályán sikertelenebb évek után 2012-ben Daniele Pradé és technikai igazgatóként a spanyol kapcsolatokat felfuttató Eduardo Macía váltott. A bizonytalan továbblépés megelőlegezéseként azonban egyszer sem ragadtatta magát a nevelőegyesületnek távolról sem nevezhető klub jelentősebben negatív transzferegyenlegekre, a folyamatos igazolásokat ugyanis az évek során olyan jelentős játékosok üzletileg kedvező eladásából finanszírozták, mint Luca Toni (11,0 millió euróért), Felipe Melo (25,0), Sébastien Frey (9,0), Gilardino (8,0), Behrami (8,0), Kuzmanović (8,0), Nastasić (15,2), Jovetić (26,0) vagy Ljajić (11,0), hogy csak a legjelentősebbeket említsük. A rekordértékű Cuadrado-üzlettel pedig az idei mérleg már majd’ 28 millió plusszban van, hiszen a januári érkezők (Diamanti, Gilardino, Salah, Rosi) rendre kölcsönben kerültek a klubhoz, ráadásul Salah fizetését például a Chelsea a szezon végéig teljes egészében állja. Mindeközben a fizetések összértékén csak egyetlen jelentősebb emelkedést láthatunk az utóbbi években, melyet leginkább Mario Gómez 2013-as érkezése okozott, ugyanis a német válogatott alapgázsija (évi 4,25 millió euró) az egyetlen, mely kiemelkedik a többieké közül (a második Rossié 2,4, a harmadik Aquilanié 1,8 millió euró évente).
A Fiorentina bevételeinek forrása, összfizetései és átigazolási egyenlege az utóbbi években
A Fiorentina is szenved azért az olasz klubok legnagyobb gazdasági problémájától, hiszen a kielégítő televíziós közvetítési díjak mellett eltörpülnek a szponzori és meccsbevételek, egyelőre úgy tűnik, a cipőgyártásból (és leginkább a Tod’s brand felfejlesztéséből) meggazdagodó Della Valle testvérek ezen igyekeznek változtatni a játoskeretbe invesztált befektetések előtt. A csapat a 2015/16-os szezontól új mezszállítóval lesz szerződésben, a Jomát a francia Le Coq Sportif váltja, és bár a kontraktus pénzügyi részleteit nem hozták nyilvánosságra, feltehetően bővülnek ezáltalál valamelyest a violák forrásai, még ha valószínűleg közben el is maradnak a nagy ötös hasonló jövedelmétől. Az elsődleges mezszponzor a Mazda után idén már a Volkswagen, ám ennek a támogatásnak is titkosak az anyagi részletei, minden bizonnyal jócskán a német autógyár saját csapatának, a Wolfsburgnak utalt összeg alatt marad, amire az is enged következtetni, hogy a firenzeiek mostanában gyakran a Save the Children nevű nonprofit szervezet logóját viselik a mezükön ingyenes jótékonysági támogatásként. A tavaly óta újra 30 ezer feletti átlagos nézőszám biztosítja az olasz szinten elfogadható meccsbevételeket, ez azonban nagyságrendileg elmarad az európai élvonaltól.
Európa és Olaszország néhány élklubjának meccsbevételei a 2013/14-es szezonban
Ennek a helyzetnek a javítására született meg az új stadion és a kor trendjeinek megfelelően a hozzá tartozó kiszolgáló létesítmények megépítésének terve. A Stadio Artemio Franchi ugyanis már meglehetősen régi építmény (még 1931-ben avatták fel), és a felújítások ellenére sem képes már megfelelni a modern futballvilág követelményeinek. Andrea Della Valle korábban többször szorgalmazta hiába a városi vezetőknél a közös stadionépítést, mostanában azonban úgy tűnik, megállapodás születhet a Cittadella viola néven futó projektről a tavaly májusban megválasztott polgármesterrel, Dario Nardellával. Ez talán változtatna azon a tendencián is, hogy bár korábban a hazai pálya jelentős előnyt jelentett a violák számára, tavaly és idén már csak pontjaik kevesebb mint felét szerzik Firenzében.
A Fioretina eredményei és nézőszáma az elmúlt szezonokban és az új stadion látványterve
Az üzleti tervek adhatnak tehát leginkább okot a bizakodásra a Fiorentina szurkolói számára, és kevésbé egy-egy játékos szereplése a csapatban, annál is inkább, mert a már harmadik éve Vincenzo Montella által dirigált alakulat cseppet sem látszik veszíteni lendületéből Cuadrado távozása óta. A kolumbiai nélkül megívott négy tétmérkőzésen 3 győzelem, 1 döntetlen és 0 vereség a violák mérlege, mégpedig 9-4-es gólkülönbséggel, vagyis az amúgy is átalakulóban lévő támadójáték hatékonysága cseppet sem sínylette meg a 31 milliós sztár távozását. A Montella által dirigált években ugyanis egyre inkább háttérbe szorul az egyéni cselezések jelentősége a helyzetek kialakításában, a csapat két évvel ezelőtti 12,4 mérkőzésenkénti sikeres csele fokozatosan 9,9-re mérséklődött az idei szezonra, miközben a kialakított lövőhelyzetek száma a második legmagasabb lett a ligában. Ezzel némileg párhuzamban a védekezésben is megfigyelhetünk egy tendenciát, miszerint a céltalan felszabadítások aránya a védőmunkában 50%-ról visszaszorult 45%-ra, és a tényleges labdaszerzést jelentő közbelépések, különösen a szerelések jelentősége nőtt meg (utóbbi 25-ről 30%-ra). Az így megnövekedett labdabirtoklásnak az eléréséhez azonban a hangsúly természetesen nem a szélső támadókra helyeződik, hanem a középpálya közepe válik a Fiorentinával elméletileg még 2017 nyaráig szerződésben álló Montella számára kulcsterületté. Az amúgymeglehetősen széles taktikai repertoárt felvonultató ifjú mesternél a pálya tengelyében mindig legalább három nagy mezőnymunkát végző játékos kap szerepet, legyen az akár a visszavont pozícióban hosszú passzokkal is operáló Pizarro (19 meccs a szezonban, átlagban 3.1 labdaszerzés) vagy Aquilani (17, 1.8), az ütközésekben egyre nagyobb szerepet kapó Kurtić (14, 2.3) és Badelj (7, 5.0) vagy a támadásban, védekezésben egyaránt hasznos Matías Fernández (19, 2.3), Borja Valero (19, 2.2) vagy Vargas (11, 1.5).
A Fiorentina helyezésének alakulása a futó szezonban és az utóbbi évek csapatstatisztikái
A gárda a gyengébb szezonkezdet után egyre jobban összeért és feljött a tabella negyedik helyére, Cuadrado elvesztése pedig a korábbi félelmekkel ellentétben nem tűnik egyelőre lényeges kérdésnek, a klub pénzügyi stabilitása és a csapat fokozatos épülése fontosabb tényező. Az elkövetkező hetek sorsdöntő küzdelmei nagy hatással lehetnek a klub közeljövőjére, a hosszú távú tervek azonban ezek eredményeitől függetlenül terelhetik mértékletes széljárásban is tovább a firenzeiek vitorlásának útját.
